Nyűglődés van és halszag, mert lazacos-brokkolis-spárgás tésztát ettem, és bárhol, bármikor elalszom, ez olyankor a legérdekesebb, amikor éppen fordítok közben. Az ablakból még mindig a virágzó mandulafákra látok, ami nem használ a munkamorálnak, de már csak pár nap, és abbahagyják a virágzást, de persze ez inkább szomorú, mert virágozva a legszebbek, ám nyilván hasznos is, mert nem ülök negyedórákat a billentyűzet fölé dermedt ujjakkal, a távoli mandulafákat nézve.
Meleg van, és a múltkor már rövidujjúban mászkáltam a városban, és süt a nap, és ilyenkor lenne a legjobb aludni meg ébren lenni is, szóval igyekszem minden mást éjszaka csinálni, mert olyankor legalább a nap nem süt, és nem érzem úgy, hogy mindenhol lefényképezésre váró virágok libegnek. De tegnap lekéstem a villamost, és várakozás helyett aranyesőt és valami díszcseresznyét fényképeztem, mert. Ez már kezd kóros lenni.
