Történik azért más is, csak fáradt is vagyok, nyűgös is, és ilyenkor nem éppen a szavakhoz van kedvem... hanem inkább a párnámhoz és a takarómhoz, netán a zordon alvómacikhoz.
Leadtam két könyvet, a nagyon ijesztő rétestésztává nyúlt, hosszú egyiket, és a nagyon rövid, de roppant tanulságos másikat (tavaly összesen nem kellett annyit szótáraznom, mint ehhez; de a sok egzotikus étteremismertető azért megtanulságosítja a nyulat) (mondjuk a "jerk bluefish" közel volt hozzá, hogy lecsapja a biztosítékot, és pusztán egzotikus halétel legyen... aztán azt hiszem, "makrahal pikáns bundában" lett, mert a "vérengző makrahal karibi fűszeres-szezámmagos panírban" aránytalanul hosszúnak tűnt a szerepéhez képest). Ennek örömére három nap szabadságot adtam magamnak, és be is rúgtam, többször is, és jó volt, mindahányszor.
Söröztünk például Mergenccel a Margit-szigeten, festőien virágzó fák alatt (a szirmok szőnyege legfeljebb pozőr, de átengedi a hideget), aztán igazi talponállóban, és fél nyolcra én már olyan üzembiztosan részeg voltam, amilyennek fél nyolckor még nem illik lenni az álmoskönyv szerint. Aztán helyszínt váltva a kávéscsészébe kapaszkodva néztem, ahogy Srakker, Búvárzenekar és a többiek nagyon szerepjátékos témákról beszélgetnek. Másnap pedig gyümölcsfröccsökkel és borongós zenével bódítottam magam, nyertem egy nagyon részeg meghívást Portugáliába, és közben Jay Lake-et olvastam, és a Trial of Flowers simán lenyomja a Mainspring-et, csak sokkal nyomasztóbb és gusztustalanabb.
Azóta pedig alszom, és igyekszem vidám és tavaszi dolgokkal álmodni, és felkészülni arra, hogy holnaptól megint majd idegeskedem és dolgozom / ügyet intézek.
