És mostanában néha nézem a szótáraimat, és egyrészt a tudatalattim olyan szép szavakat olvas ki belőle, mint a "tejizmus" , másrészt kiderült, hogy olyan hivatalosan nincs is, hogy "pontosít" , de legalábbis nem támogatják szócikkel, hogy lefordítsa az ember.
Máskor pedig már annyira elegem van abból, hogy nem állnak össze a mondatok (az eredeti nyelven, és úgy aztán én hogyan ültetném át őket a célnyelvre; arra még a muskátlitáp és az extra virágföld sem elég), hogy egész bekezdéseket gépelek be a fejem búbján egy kétkötetes szótárt egyensúlyozva, persze lenne még két kötet, amit ráhalmozhatnék, de hát még nem vettek be a Cirque de Soleil kötelékébe, és amúgy sem hiszem, hogy az akrobatikus fordításnak nagy keletje lenne. Izgalmas az életem. Amikor pedig végleg belefáradok, akkor régi rajzokat babrálok, és bár a kép címe eddig mindig Szeptember volt, rájöttem, hogy sokkal inkább októberi.Mindeközben a névtelen holtaknak címzett új Primordialt hallgatom, hurrá, hurrá, jajdejó, és tökéletesen olyan, mint vártam; azaz tökéletes, de nekem még mindig a Végál.om.. , a Nomad lemez viszi a 2007-es évet, öreg grunger vagyok, mit kiabálnak ezek itt nekem, ha mások énekelnek? Azért persze meglepett volna, ha Primordialék nem kiabálnának egy cseppet sem, különösen, hogy a felvezető interjúkban leginkább a "nem" szócska dominál, mint nem alkuszunk meg, nem hátrálunk meg, és nem szeretjük a lánykás gótmetált. Az egyik különösen szélsőséges kirohanás olvastán pillanatnyi késztetést éreztem arra, hogy éjkorom fűzőben, hollószín bársonyban, angyali arccal áriákat énekeljek "fucking unicorns" témakörben; de egyrészt nincs angyali arcom (és bár megszerezhető, de sokkal, sokkal drágább lenne, mint az éjkorom fűző vagy a hollószín bársony), másrészt a meselényekkel folytatott kikötős perverzió inkább Marvin asztala (vagy fűtőteste, vagy amihez kötöződik).
Jut eszembe, elolvastam az Erato kötetet, és meglepően jó, bár azt azóta sem értem, hogy miért az egyik legrosszabb novellával kellett nyitni. A harmadik oldalon kis híján a falhoz vágtam az egész könyvet; ez azért is érdekes, mert az első novella szerzője az egyetlen, akinek két írása is bekerült a kötetbe, és a második kifejezetten kellemes és ötletes. Marvin novellája (ahol említés szinten kitérnek a kibilincselt egyszarvúkra, "fucking unicorns" , de ezúttal tényleg) az egyik legjobb; mindig is lehetett érezni, hogy nagyon tehetséges, de amióta végre hajlandó szinte érthetően írni, már élvezni is lehet az írásait. A többieken pedig nem lepődtem meg; egy részüket nem ismertem, más részük pedig hozta, amit vártam tőle. És ez nem mindig és egyértelműem pozitív.
Ha viszont már Delta Vision, akkor azt is elárulom, hogy elolvastam ám az Ólomerdő -t Kleinheincz Csillától, és bár szerintem szerekezetileg kiegyensúlyozatlan, és nekem az egész aránytalanul sötét és kegyetlen - pláne, hogy ez ifjúsági irodalom; szerintem ettől még a kölyök blackmetalok is a plüssmacijuk nyakába zokognának - összességében azért egy jól megírt, jó könyv. Tetszett. És én például voltam teljesen ilyen kamaszkoromban (sőt, bizony még az anyukámat is becézték Lonának, bár senkit sem változtatott hollóvá, és cserébe ő sem lett hattyú), az aranyhajat és a földöntúli szépséget, meg a kegyetlen tündérkedéseket leszámítva. Kipótolta helyette az élet kegyetlen nem-tündérkedésekkel. Érdemes elolvasni. Van hangulata.
