Tegnap voltam igazi Firebird és Alabama Thunderpussy koncerten, és hát Bill Steer és derék kollégái meggyőztek róla, hogy a blues egy vallás, és ők aztán magas szinten celebrálják. Csupa ah, oh, és nagy elámulás, a gitártalan-szájharmonikás részek is valami elképesztőek voltak, és szóval ilyennek kellene lennie a zenének. És a végén a turné folyamán mi először visszatapsoltuk őket, és örültek is nekik, az előzenekarok iylenkor szoktak, és eljátszották a leges-leges-leges-leges-legkedvencebb számomat, a Meantime -ot, és akkor már olyannyira elérzékenyültem, hogy utána még órákon át vigyorogtam, mint a vakablak. És a végén még kezet is fogtam Billel, és olyan kisfiúsan bájos, és egy újabb legendát írhatok fel a "nagyon és régóta meg akartam nézni, és ezzel együtt felülmúlta a legvadabb várakozásaimat is" listára. Később Asthringgel átbotorkáltunk az egykori Marco Poloba, és megdöntöttem az egyéni sörrekordomat, de egyszer sem estem hasra semmiben, úgyhogy egyszerre két korsóval tolódtak ki a határaim. 
Aztán itt van ez a rajz is, amit a múlt heti telefonos Szex és New York: az emberbaráti okokból kivágott jelenetek ihletett, bár történetünk hősnője inkább egy üveg tartható bort szerzett, és később feltehetően ő pusztított belőle többet.Szerdán hirtelen felindulásból megszereztem a Margó királyné -t, mert úgy emlékeztem, hogy alig öt perce láttam az előzetesét, és miért is nem néztük meg még sem. Aztán kiderült, hogy ez az öt perce úgy 1994 tájékán volt, komolyan tiltakozni fogok az ENSZ-nél, az nem lehetett olyan régen. A borító tanúsága szerint a filmet Alexandre Dumas régénye alapján forgatták, és ez a régény igen érdekes szó, biztos a franciás kifinomultságot akarták vele éreztetni. Persze már Dumas nevéből sejtettem, hogy szűkösen állunk majd a happy enddel, ellenben a történet jól dokumentálta azokat az időket, amikor Franciaországnak még határozott elképzelései voltak a kisebbségi kérdések hosszú távon hatékony megoldásáról. Mert azért az a Szent Bertalan éj hosszú távon hatékony volt, még ha mostanában rá is csapnának érte a kollektív kézre (végül is akkoriban sem épp ezzel emelkedett a legcivilizáltabb népek sorába a francia). A film mindemellett újabb bizonyíték arra, hogy kosztümös drámát egyetlen más nép sem tud így, még a brit sem, pedig azok a BBC sorozatok, ah, azért ott sem csak a Büszkeség és Balítélet érzékenyíti el a lelket. De míg ők a dickensi családtörténeteket tudják tökéletesen és tetszőleges számú epizódban visszaadni, a franciákban van valami nyers és tompítatlan szenvedély, amitől a leghisztérikusabb jelenetek sem lesznek nevetségesek. Itt-ott kivételesen sokért nem adtam volna, ha történelmi műveltségem még annál is hiányosabb, mint amilyen, és tényleg komolyan reménykedhettem illetve aggódhattam volna egyes szereplők túlélésén, de Coligny admirális és Navarrai Henrik még derengett. Utóbbi biztos azért, mert szokták Párizst azzal reklámozni, hogy megér egy misét, bár azt hiszem, ilyenkor nem mindig arra céloznak, hogy a francia trón örökléséért még rekatolizálni is érdemes. Elvégre hol van már a francia királyáság. És katolikus-protestáns vonalon sem ölnek mostanában már Ulsterben sem.
Szombaton fény derült arra, hogy a franciatanárunk egy évig élt Dublinban, és amikor erről faggattuk, szomorúan csak annyit mondott: "nem maradhattam ott... nem tudtam annyit inni" , és ez érthető, a napi 4-6 korsó sör heti 5-7 alkalommal akkor is soknak tűnik, ha az ember nem a mértékletes vörösborozgatás hazájában nevelkedett. Ilyenkor elgondolkoztat az a statisztika, hogy állítólag már deciliteren belül ostromoljuk az írek pozícióit az évenként-fejenként elfogyasztott tiszta alkohol terén (bár jó kérdés, hogy a luxemburgiak hogy verhettek tizenöt literen belül másfelet akár ránk, akár az írekre, és hát hol vannak a finnek?), de aztán eszembe jutnak a leginkább természetfilmbe illő jelenetek a Blaha törzsfaunájáról, és ilyenkor inkább szeretném betiltani Budapest belvárosát. De legalábbis havasesőt szereltetnék az aluljárókba, hogy ne legyen érdemes oda húzódni az időjárás elől.
Szintén fontos információ, hogy a zacskós Knorr Zöldségözön Paradicsomlevesből nagyjából fél liter, tökéletesen az én ízlésemre fűszerezett paradicsomlevet lehet nyerni, és ennek már hetek óta nagyon örülök.
