Nem nagyon emlékszem ennyire álmos születésnapra, még a mozikban sem játszanak semmit, amit szívesen megnéznék, és más program sem nagyon jut az eszembe. Persze az is benne van az álmosságban, hogy hajnal négyre értem haza, kellően részegen, és bár a durva másnaposságot megúsztam, azért jóval dél után sikerült kimásznom az ágyamból. Megnéztük a Nirvana feldolgozás-estet a Kobuciban, aztán maradtunk még táncolni, és szent elhatározásomhoz képest, hogy csak semmi tömény, végül is két és fél felest is megittam, mert hát egy ponton már születésnapom volt.... És pompás, táncolásra termett nyáréjszaka.
Amúgy is kicsit kevésbé vagyok nyugtalan és csalódott, mint ilyenkor lenni szoktam - nem hinném, hogy végre eljutottam az érzelmi érettségnek arra a fokára, amikor nem csak tudom, de fel is fogom, hogy a születésnapomon sem foroghat körülöttem a világ. Inkább csak arról van szó, hogy valamikor pár hete volt egy pillanat, amikor minden jó volt, és minden pont úgy volt, ahogy azt kértem volna a világtól, ha sejtettem volna, hogy kérhetek ilyesmit. Persze ez csak egy pillanat volt, de az idei születésnapomra nagyjából rendben vagyok a mindenséggel.
