szomorú péntek

Végül csak egy szelet pizzát vásároltam, ami ugyan nem volt leárazva, de szükségem volt rá; egészen büszke lehetek magamra. Később álmomban leánykereskedők raboltak el minket, pedig mondtam nekik, hogy én már aligha vagyok piacképes áru, majd lángoló autóbuszok estek az égből, ezt a motívumot sehogy sem tudom értelmezni. (Amikor vaníliafagylalt esett az égből, illetve a vaníliafagylat mellé öntetnek egyetlen egy darab életnagyságú tankerhajó, azt simán tudtam értelmezni, de ezeket a buszokat most nem.) Eléggé elfáradtam fejben, és ez most már kezd az érzelmeimre is kihatni, ma például aránytalanul elszomorodtam azon, hogy feltételezték, nem is azon a telefonon találtam a hibát, amit átvittem, hogy szedjék le róla a megfelelő adatokat (de komolyan, csak meg tudom különböztetni, hogy egy kicsi fehér, vagy egy nagy fekete telefon volt épp a kezemben? Meg vagyok ám bántva, én úgy igyekszem mindenre odafigyelni, és ezek után egyáltalán felmerül a gondolat.  Hát nem elég nekem, hogy mindenki sokkal fiatalabb és cukibb nálam, és ritkábban alusszák el a hajukat?). Azt hiszem, ma este álomba iszom magam, hátha attól jobb lesz - úgy tippelem, az azonnali beájuláshoz elég lesz egy fél deci kamillatea.

A világpolitika csak rátesz még pár lapáttal.