A Nagy fal meglepően nem volt rossz, a látvány pedig nagyjából olyan pazarra sikerült, mint vártam. Még Matt Damont sem utáltam benne, legfeljebb a repülőkungfut hiányoltam, abból lehetett volna több (és Jet Li. Minden filmben lehetne több Jet Li). A szörnyek kifejezetten tetszettek, mármint nem úgy, hogy szeretnék belőlük haza egy kisebb nyájat, hanem jól ki voltak találva és jól meg is voltak rajzolva.
Az amaryllis pedig ilyen (valójában tudom, hogy hippeastrum, de akkor senki sem értené, miről beszélek), és kontrasztnak ott van mellette a tavalyi piros is. Sajnos mostanra kezd erősen hervadni a fehér, és ezúttal csak egy szár hajtott ki a hagymából, nem kettő, de akkor is szép volt. Lehet, hogy át kellett volna ültetni, mert feleakkora a cserepe, mint a régieknek, de féltem, hogy akkor kettétörik.
