túl sok, túl szép, túl nagy

Virágzanak a fák, és ha kisüt a nap, már érezni az erejét. Egy faágon ülve uzsonnázom a müzlimet, kutyák rohangálnak körülöttem, és amikor azt hiszem, senki sincs a környéken, feléneklek egy ír kesergőt, Dragana kérte. Hajnalban kinézek az ablakon, és nevetnem kell, olyan vörös a Mars, de mi az ott alatta, és az ott kicsit jobbra? Ó, az egyik az Antares, a másik a Szaturnusz, és ha hihetek a telefonomnak, ha kihajolok az ablakon, még látni fogom a Jupitert. Szia, bolygó, és ott akkor az a fényes az Arcturus? Aztán becsukom az ablakot, mert odakinn fagy, és csak az üvegen át nézem a hihetetlenül színes fénypöttyöket, mint egy karácsonyi égősor.