Majdnem írtam egy verset arról, hogy a nyár egy lusta ragadozó, és ezt pontosan hogyan, de aztán inkább lehorzsoltam a térdem egy tölgyfával, a térdhorzsoláshoz lényegesen több tehetségem van, ez már egyértelmű. A hőség visszatért, a rajzot befejeztem (még nem küldtem el, még hagyom állni pár napig, hátha utána hirtelen rájövök, hogy mit lehetne még javítani rajta, vagy meglátom benne a tökéletességet, de ez utóbbi meglepne), ma egyfolytában rengeteg alkohol volt a táskámban, és semmit nem ittam meg belőle (egyelőre, szigorúan csak egyelőre). Voltam az erdei házikóban tárkonyos pulykaragu levest enni, családilag, csodálatos volt, és utána idővel előkerült a palacsinta is, azt hiszem, így utólag irigylem magam. Tegnap pedig RandomSky vendége voltam beszélgetésre, kávéra és könyvre, hát az is bitang jó volt.
A teljes tökéletességhez mondjuk még össze kéne vakarnom annyi erőt, hogy lezuhanyozzak, mielőtt négykézláb bevonszolom magam az ágyba, mert különben hozzám fog ragadni még a matrac is, jaj, jaj, jaj, mitől lettem ilyen álmos, talán mert hosszú volt a nap, forró, mozgalmas, és most pedig már késő este van.
