és akkor majd egyszer világgá megyek

Ma ismét neveztem a „ki tud több vizet elhelyezni mások lakásában” versenyre, édes Istenem, miért, miért, miért. Jó, nyilván azért, mert olyan szétszórt vagyok, megállna az eszem, ha tudnám, épp hol van (jó is lenne, ha megállna, akkor könnyebben megtalálnám, nem?) de sajnos azt hiszem, elment.

Közben szomorú Henry Rollins idézeteket olvasok tumblren, próbálom elképzelni, hogy néznek ki a hajrázott könyv egyes szereplői, nem csak önző érdekből, önző érdekből egészen másokat szoktam elképzelni, nyilván. Skunk Anansie-t hallgatok, Skintől egy kicsit továbbra is mindig félek, de a Hedonism-t egyszer úgyis el akarom karaokézni, mert vannak nekem álmaim, és nem csak kötött pályás közlekedési eszközökről.

Egyébként csak két-három extra nap kéne még ebbe a hétbe, és minden sokkal jobb lenne.