A dolgok, amiket csinálnom kéne, és a dolgok, amiket csinálok, nincsenek tökéletes átfedésben, mindeközben iszonyatosan fáj a kezem
Fodrászhoz ettől még simán elmehetnék, de az meg mindig éjfélkor jut az eszembe.
Kisebb vagyonért vettem mennyiségi adattárolásra alkalmas
eszközt, mostanában éjszakánként rendszeresen arra riadtam, hogy tejóég, mi lesz,
ha történik valami az ötven giga fényképemmel (honnan van nekem ötven
giga fényképem? és... miért?), a rajzaimról nem is beszélve*. Nem mondom, hogy milyen hülye, irreális félelmeim vannak, végtére is kb. két évnyi fényképem egy magába fáradt, és soha többé el nem induló MacBookon pihen, mint a Titanic roncsai a tenger fenekén, és bár alighanem az adatokat ki lehetne halászni, én bölcsész vagyok hozzá. Még szerencse, hogy a kedvenc képeimet csak ritkán törlöm le a memóriakártyáról, és hogy abban a két évben rendszeresen töltöttem fel az albumokat facebookra és picasára is; így csak a bőséges és nagy felbontású háttéranyag veszett el, a legfontosabb képek megmaradtak. De attól még minden nap eszembe jut (marha sok minden eszembe jut egy átlagos napon, túl sok minden, és minek).
*A munkám nem azért nem aggaszt, mert bah, mit törődöm én vele, hanem mert nem ezernyi óriási fájlban lakik, és nem zabálja fel minden online tárhelyem, ha néha ide-oda felarchiválom, vagy elküldömn magamnak emailben. Ellenben ötven gigányi fénykép...
