A szomszéd épp akkor kezdett el fúrni, amikor én CD-t írtam, a lejátszó pedig valami agresszívabb zenére váltott, és komolyan elgondolkoztam rajta, hogy 1) ennyire ipari effektekre nem emlékszem 2) de ha ezt a hangot a CD-író adja ki, akkor nagy bajban vagyok. Aztán ráébredtem, hogy csak a lakótelep hegedűjét hallom, mindenesetre új mélységet kölcsönzött a korai Nine Inch Nails-nek.Voltam nemValentin-bulin és végigpróbáltam a Kis Erkel pálinkakínálatának jelentős részét (cseresznye-barack-törköly-szilva-körte) (valamint egy kis Fritmann ÉvBora-rozé), és mind igen jók voltak, persze ünnepnapokon eddig is Zsindelyest szoktak kapni a rokonok, úgyhogy a különféle fekete- és vörösribizlik, fürtös meggyek és bodzák már régebben be lettek vizsgálva. A mások kollégájával kölcsönös oda-vissza fizetési manőverekbe bonyolódtunk, és megbeszéltük, hogy támogatjuk a pálinka-kultúrát, mert ez magyar, kultúra, és finom; szóval ha már a pálinka a barátunk, mi is a pálinka barátai lehetünk, vagy valami. Úgyhogy most már deklaráltan is tovább távolodtam attól, hogy Lou Koller példáján felbuzdulva én is straight edge legyek, és negyven fölött is úgy tudjak zúzni, hogy óránként negyven percet legalább a levegőben töltök, jaj, jaj, nehéz az élet. És nem fog mostanában az agyam sem, de legalább elhoztam a következő leadandó könyvemet a kiadótól, és a főhőse feleolyan idős sincs, mint én vagyok, de bőven van kétszer annyi gondja, szóval. Mit panaszkodom.
Csatolom továbbá a bizonyítékot, hogy voltam Mételyéknél, és láttam tehetségesen négyszögesedő macskát, vörösben (Henry Rollins stand up comedy-t is, de azt bárki nézhet, míg Békafül egészen exkluzív).
