Van egy nap az évben, amit elég kínkeservesen tanultam meg nem várni, mert sokáig vártam, kicsit nagyobb érdeklődéssel, mint a saját születésnapomat, elvégre sosem kellett azon duzzognom, hogy már megint ki felejti el, hiszen nem rólam szólt. Legfeljebb annyiban, hogy ez volt a csúcspontja a több hónapos készülődésnek, mert régebben én szerettem hónapokon át bíbelődni az ajándékokkal; akkor még hittem benne, hogy így nagyobb örömöt lehet szerezni, mint ha csak az utolsó pillanatban összekínlódok valamit. Ebben azóta már nem vagyok biztos, szerintem az emberek általában észre sem veszik. A különbséget, meg úgy a legtöbb más dolgot az életben. Szóval van ez a nap, és aztán rengeteg minden történt, és idővel megtanultam nem várni, de az igenis disznóság, hogy A Bambinak akkor van a születésnapja. Mert A Bambit én kedvelem, és sohasem fogok tudni örülni a születésnapjának mégsem.
.
..
...
Aztán úgy döntöttem, hogy A Bambi kedvéért akár vissza is írhatom a naptárba ezt a napot. Ha már egy egész, színes és illusztrált naptárat kaptam tőle annak idején. Belefér biztosan.
