Sikerült beszkennelnem pár képet, úgyhogy kicsit átalakítottam a tulipános verset is, amit hazafelé írtam, a repülőn, folyamatos tüsszögés közben. Így már sokkal inkább úgy néz ki, mint a DM-ben kapható képeslapok. Nem emlékszem rá, hogy ez cél volt-e, de eredménynek megteszi.Szóval ilyenek voltak azok a híres ír tulipánok, bár mikor a két egymásba borult kollégát láttam, már egy árva filmkockám sem volt, ezért csak a költészet halhatatlan eszközeivel próbálhattam meg láttatni e csodás képet. Vagy valami. Hééé, én bölcsész vagyok, nekem szabad képet halmoznom, zavarnom és megszemélyesítenem!
Szabálytalan fordításban a következőről van szó; azaz az eredeti, magyar változat - némi barackpálinka és a hideg ír alkony ihlető erejével... A Szent Patrik parkban fáradt, részeg tulipánok dőlnek egy öreg fa tövébe, a hetyke rózsaszín könnyedén egy zilált, dús szirmú fehér kehlyébe hajtja most is kacéran felkontyolt fejét, és az úgy öleli át, úgy támasztja lágyan súlyát, mintha egy illat lennének, egy virág.
Aztán a szótagszám és a rím kedvéért még jött pár igazán ínyenc képtorlódás, szinte már a gusztustalanságig fokozva a jelzőhalmozást.
Mára aszondta a mandalanaptáram, hogy a legmélyebb igazságomból fogok kommunikálni, ez nem tudom, mit jelent, de tegnap nem reflektáltam az általam imádott dolgokra (még a Leafblade fórumra is csak annyit írtam, hogy nincs tévém; fontos információ, ugye? A teljes világgal meg kellett osztanom), tegnapelőtt pedig nem éreztem a szeretet gyógyító erejét, úgyhogy lehet, hogy a mandalanaptár néha mégis téved. Bár máskor meg igaza van. Ilyen ez...
És éhes vagyok. Mindig.
Mondjuk nem csoda: ma paradicsomos káposzta volt ebédre, nem valami ínyenc mód elkészítve, és a felét otthagytam. Végtére is nyúl vagyok, nem kecske, hogy félteni kelljen tőlem a káposztát, különösen az ilyen agyoncukrozott, kicsit már gumiállagú változatot - de azért éhesnek lenne akkor sem az igazi.
És a freemail sem működik. És az ősbelterj chat sem. És akkor hogyan kommunikáljak én a legmélyebb igazságomból? Hol? És kivel? Azt hiszem, kénytelen leszek személyes közlésbe fojtani a legmélyebb igazságomat... Jaj azoknak, akikkel ma találkozom! És igen... Ma találkozom többekkel is... (rosszindulatú makogással balra el)
