...avagy kitört a végkimerültség a szomszéd szobában. Lehet, hogy jó dolog ifjú ügyvédnek lenni, de ha ennyi munkával és idegeskedéssel jár, nem bánom, hogy buta bölcsész maradtam.Tegnap jártak az irodánkban Mohó Lélekkufárok, kimérték az illa-berek-nád-vízereket, közölték, hogy én egy baljós erővonal kellős közepén ülök, és enyje-bejnye, ez ám veszélyes, húzzam arrébb a székem, de még jobb lenne, ha párgilliárd forintért vennék újramágnesező ülőhuzatot, hogy kisöpörje belőlem az ártó sugárzásokat. Nem vagyok egy nagy auralátó-lélekismerő, de közel két órát itt kattogtatták a mérőműszereiket és pálcácskáikat, és igencsak az a benyomásom volt, hogy a méréseket végző férfi csak teszi a dolgát, mint tisztességes mesterember, de a feleségében, aki pénzügyi részt igazgatja, a mindent elsöprő pénzsóvárságon kívül már csupán a kiolthatatlan hatalomvágy maradt. Olyan dülledt szemű varangyos boszorka volt, hogy még bibircsókok is virítottak az állán, és amilyen érzéki örömmel nyálazta a számlatételeket a végén! A gyomrom is felfordult tőle.
Mocskosnak éreztem magam, mikor végre elmentek.
Viszont épp felhívott Grafikuslány, és összefutottunk egy feszültségoldó teára, én még vacsoráztam is, de milyen finomat! Grillezett pulykamell, rajta grillezett paradicsomszeletek, mellé halomban a tejes-vajas krumplipüré, az egész leborítva eszméletlen mennyiségű sajttal és még összesütve - mellé grillezett paprika, cukkini és sárgarépa, és kis tálkában bazsalikomos curry szósz... és jól megbeszéltük, hogy mindkettőnket hegymagas hó borít, neki vizsgaidőszak, nekem ezerféle munka, de majd egyszer jól kiássuk magunkat alóla.
De amilyen ocsmány idő volt tegnap... ahogy mentem este hazafelé, és láttam a sarkokban elvackolódó, köhögő, lehajtott fejjel, szatyrokkal botorkáló hajléktalanokat, szinte szégyelltem magam, hogy nekem van esernyőm, pulóverem, lakásom. Forró teám. Nagyjából annyira vagyok szociálisan érzékeny, mint egy rosszul faragott székláb, de ettől még én is befordultam.
