Hozzáfagyok a székemhez mindjárt. És állítólag egész nyáron ez lesz időjárás helyett! Én... én átképzem magam pingvinnek! Vagy jegesmedvének!Fogytán vannak a versecskék, kellene keresnem újakat, de lusta vagyok (és a billentyűzethez is hozzáfagynak az ujjaim, az egérhez meg a tenyerem), egyáltalán, bármihez lusta vagyok, éjszaka folyamatosan rémálmaim voltak, úgy érzem magam, mint akit egy fél mélyhűtővel vágtak fejbe, és utána ráesett az összes jég.
Viszont egyszer volt, hol nem volt, reggel mindenféle mesék kavarogtak a fejemben, köztük egy-két olyan is, amit már időtlen idők óta meg akarok írni. A Vöröscszimás meséi a rongybabáról, az ellopott faluról, és a dalfogta lányról.
A Vöröscsizmás elég érdekes fickó, néha virágok nőnek, amerre jár, máskor viszont a vihar magvait hinti el maga körül, és a gúnydalaitól messze földön rettegnek még a királyok is. Mindenki hallott már róla, de még azok közül is, akik találkoztak vele, kevesen vallanák be, hogy valójában a veszedelmes vándor ártatlan mosolyú, nefelejcskék szemű, kisfiúsan pimasz alak - akiben messze az a legvérlázítóbb, hogy ennek ellenére ő a Vöröscsizmás, és keményen megleckézteti azokat, akik nem hisznek neki.
Az elmúlt hat-nyolc évben határozottan elmozdult Gorduin mester irányából Mat Cauthon felé.
Mat Cauthon jó fej. Mat Cauthon messze a legjobb fej Jordan szereplő. Bár az összes Jordan szereplő sokat fejlődött a 4-5 kötet óta (most ott tartok az újraolvasásban), akkor is Mat a kedvencem.
