just another manic monday

Lemegyek az irattárba. Ha másfél órán belül nem térnék vissza, kérem, küldjék utánam a bernáthegyiket a rumoshordóval, hogy kiássanak a rám borult aktakupacok alól. Ha a bernáthegyik üres hordóval térnének vissza, kéretik újabb rumot utánam küldeni. Szíveskedjenek. Az irattár hangszigetelt, és az akták alól amúgy sem hallatszik ki, hogy korai Anathemát hörgök (veszedelmes dolog ám a rum).

Hétvégén próbát tettem az alkoholmentes sörrel, mert miért is rúgnék be, nem-nem-nem szabad, amíg le nem győztem az utolsó fél kötet Jordant! Ám a gondosan kiválasztott, garantáltan berúgásmentes sör idő előtt elfogyott, úgyhogy kénytelen voltam alkoholosat is inni - de gyanús, hogy nem attól fájt másnap a fejem.

Ennél izgalmasabb dolgokról sajnos nem tudok beszámolni. Legfeljebb arról, hogy kezdek marha frusztrált lenni a) mert nem haladok a munkával, azaz haladok, csak még annyira sok van hátra, hogy ez fel sem tűnik b) mert folyamatosan megfázok ebben a takony időben és holnap állítólag 10 azaz TÍZ fok bír majd lenni, de legalább nem mínusz c) mert esténként már ahhoz sincs kedvem, hogy egy pohár portói mellett ülve, gyertyafénynél az angol költészeten merengjek, ellenben alig várom az utolsó engedélyezett NeoCitrant, és hogy még azelőtt végezzek vele mielőtt elkábít és bealtat d) mert az életem sivár és unalmas, a lakásom pedig rendetlen, de elképesztően, és semmi kedvem nincs ruhákat hajtogatni, porszívózni, mosni, teregetni és mosogatni sem e) mert már megint nincs annyi apróm, hogy kávét vegyek.

Lehet, hogy ha az e) problémát sikerülne orvosolnom, a többire is könnyebben rálegyintenék?

Lehet... Hmmm. Megyek, megpróbálok pénzt váltani a recepción.