úgysem

Mert valahova fel kell szögezni az embernek a szívét, és akkor már lehetőleg rozsdás kerítésdarabbal épp arra az ócska vágódeszkára, amin előtte az agyonsózott húsvéti sonkát szeletelték; hát körülbelül így vélekedek most dolgokról. Néha fontos írni róluk, mert szavakba gyúrva annyival nevetségesebbnek hatnak, hogy kicsit én is elszégyellem magam, és hátrébb lépek – nem olyan fontos ez, mint a félig még formátlan érzések (túlnyomórészt hisztik) mutatnák. Másfelől viszont ha a félig még formátlan hisztik sem fontosak, akkor mi a fene fontos, kérdezném, bár őszintén szólva nem érdekel a válasz. Úgysem fontossági sorrendben fáj.