Közeleg a karácsonyi parti, semmire sem tudok már odafigyelni. Tetszőleges tömegközlekedési eszköztől húsz percet kell gyalogolni a helyszínre, elegánsan, végül is a sapka csak a hajamat, a csizma pedig a lábamat fogja tönkretenni, mire odaérünk. Igazából nem úgy várom, hogy jaj, de jó lesz, inkább valami feszültség van bennem, valami nyugtalanság, és az enyhe vágy, hogy holnap délre már ne legyek másnapos, mert ebédelős programom lesz.
A héten voltam borozgatni és beszéletni, valamint beszélgetni és borozgatni is, időről időre meglepem magam különösen jól formált angol mondatokkal, illetve különösen rosszul összedobált magyarokkal is. Mentaolajat szagolgatok, több, mint két hete nem ittam kávét, fel kéne töltenem a telefonomat, legyünk már úton, legyünk már túl rajta.
