minden jó, ha

Vannak dolgok, amik soha nem érnek véget, és olyanok is, amik kissé túlcsúsznak az alapértelmezett kereteiken. Azt hiszem, leszögezhetem, hogy a péntek estém hétfő reggel zárult le azzal, hogy még a sálam is meglett. Így most akkor jó, enélkül viszont inkább vegyes lett volna, mert hát igencsak szeretem azt a sálat, és persze az összes szokásos kétségem is ott toporgott a péntek este kapcsán. (Nyűgös vagyok, öreg, csúnya, és egyértelműen senki sem szeret, mert senki sem rángat el, hogy csináljanak rólunk vicces fotókat együtt; bezzeg a többieket még induláskor is lekapcsolják egy projektfotóra.) Később átvonultunk a Dürerbe, csak kicsit volt bizarr magassarkú csizmában, sminkben és csinosban ugrálni Faith No More-ra és Nine Inch Nails-re, ráadásul az egykori egyetemi épületünkben, ahol annyi előadást átteázgattunk, ugye. Itt veszett el a sálam is, aztán hétfő reggel behozta egy kolléga - szóval minden jó, mert a vége az.