Szóval ma délelőtt voltam benn szerződést aláírni, ekkora vastag mappám van tele papírokkal, és kaptam céges tollat is, szóval lassan már majdnem elhiszem, hogy jövő héttől irodába fogok járni és normális munkaidőben dolgozni. Orsie fog betanítani, és application / szoftver tesztelő leszek, ha nagy leszek, és igazából nagyon izgulok, mert mi van, ha jövő hétfőn bemegyek, és kiderül, hogy mégsem tudom, hol kell bekapcsolni egy számítógépet? Félelmeim reálisak és megalapozottak.
Szombaton Orsie-val és Abdullal voltunk koncerten, bennem komolyan nem merült fel, hogy februárban szabadtéri koncertet szervez bárki, le is léptünk a felénél, mert már teljesen összefagytunk. Jó, volt mellé szalonnasütés is (még mindig olyan szaga van a kabátomnak, mintha Islay whiskyben mosnám) (márpedig az micsoda pazarlása lenne az erőforrásoknak), és forralt bor is, de legfőképp hideg, nincs itt még ennek az ideje. Meg a közönség is kicsit furcsa volt, szerencsétlen ropilány, aki nem tudott járni a tizenöt centis, tűsarkú szandálkájában, görcsösen eltartott kisujjal fogta a söröskorsót, és olyan arccal nézett a világba, hogy a macska a köszörűkövön lelazult reggae-mesternek tűnt volna mellette. A rocknagyi a lila csíkos harisnyában viszont nagyon lazán tolta, a Rolling Stones feldolgozásnál az volt az érzésem, hogy hja, ő ezt még friss slágerként szerethette meg, és most is úgy zúz, ahogy akkor tette, vagy csak ő is rohadtul fázott, és azért ugrándozott, hogy kimelegedjen (most egész nap az Egy napon, amikor Micimackónak...-ot fogom énekelni, jaj nekem).
Több izgalmas most nem jut az eszembe, kérem kapcsolja ki.
