Akartam még valami értelmeset írni januárban, de azt hiszem, ez már nem jön össze, nagyjából vakon gépelek, a szemem úgy döntött, mára neki már elege van, és a betűket duplán látja, amúgy pedig fáj. Ami azt illeti, kicsit nekem is elegem van, napok óta hol esik, hol szakad, és közben néha fagy, ami igazán nem civilizált városba való. Furcsa történetek mászkálnak a fejemben, jobban megnézve mind ugyanaz, és néha verseket írok, ami aztán végképp nem embernek való. Kicsit nehezen viselem ezt az öregedés dolgot, de hát valahogy fel kell készülnöm arra, hogy idén negyven éves leszek, és ööö leginkább úgy szeretném megünnepelni, hogy átugrálom az egész éjszakát olyan zenékre, amiket szeretek, na ezért vannak bajaim az öregedéssel, mert az emberek többnyire ilyenkor már decens sörök mellett akarnak punnyadni vagy tizenöt éve. Nem a koromnak megfelelő élethelyzetben vagyok, ennek megfelelően nem is a koromnak megfelelő elképzelésekkel, és ez néha nehéz, mert mi az, hogy negyven, és pontosan mi történt az elmúlt huszonpár évben, már amire érdemes visszaemlékezni, és nem csak azért, hogy tanulhassak a hibáimból? Eh. Nem erről akartam írni.
Vannak persze tök jó dolgok, néha süt a nap, és a nővéremék véglegesítették az ideiglenes fehér jószágot, de erről majd bővebben is akarok írni, és képekkel, mert hát ha már vannak cuki kutyák, akkor igazán mindenki jobban jár, ha képeket is nézegethet. Cuki képeket.
