Túl sok minden van, amiről nem akarok írni, túl sok minden van, amiről lusta vagyok írni, amihez sokat kéne magyarázni, sok fényképet kéne összevágni, és egyáltalán, minek. Kocsmákban ülünk, kocsmák előtt állunk, egyszer én lejmolok cigit, máskor én adok, lassan az idegenekkel folytatott beszélgetések is rutinná kopnak, kellemes, begyakorolt kis koreográfiákká, amiben mindannyian nagyon örülhetünk önnön jófejségünknek. Én igazából annak örülnék, ha nem fáznék, ha nem haszontalan dogokon járna az eszem, ha nem akarna kettéhasadni a fejem, ahányszor havazik.
