ha a kávé ige lenne

Már fél május is elmúlt, és alig írtam valamit, pedig voltak ám érdekességek, kalandok, étel-ital, meg minden, ami kell, és többnyire nyilván egyszerre, hogy esélyem se legyen tartani a lépést. Ez a része nyomasztó, mert igazából jó lenne leülni, és elmolyolni egyes gondolatokkal, de persze jó lenne végre nekifutni a liverpooli fényképeknek is, játszani a Dragon Age-dzsel, megcsinálni azt a rajzot, amit még januárban ígértem, vagy azt a másikat, amiről április elején beszélgettünk emberekkel. Csak persze nincs időm, jobban mondva, ha van, akkor bután kattintgatok a semmire, vagy csak nézek bele. A semmibe.