Volt egy pont, amikor elgondolkoztam rajta, hogy visszatöltsek egy hetekkel ezelőtti állást, mert úristen, ott kihagytam egy soha vissza nem térő mellékküldetést, úristem, egy igazi sárkányt, aztán belegondoltam, hogy akkor megint és még egyszer és egyáltalán, nem. Kicsit büszke vagyok magamra, bár majd ha egyszer végtelen időm lesz és végtelen pénzem, akkor úgyis újra végigjátszom az egészet úgy, hogy letöltöm mellé a fizetős extra küldetéseket, és utána a kiegészítőt, és a második részt, és, és, és... de ráérek, mert hiába jön október elején a harmadik rész is, már a képekből látszik, hogy semmiképp sem futna el a gépemen, szóval azt majd úgy négy-öt év múlva, vagy ha nyertem a lottón, és a nyereményem nagy részét mindenféle kapacitásba fektettem.
Meglepő mód azért életem is van olykor a Dragon Age mellett, meglátogattuk például Nimandit és az ikreket, a fiúk elképesztően cukik, és már vigyorognak a kis fogatlan ínyükkel. Voltam továbbá születésnapi bulin, ami után végül hajnalban volt iskolatársakkal ettünk vörösáfonyával díszített, tokajiban pácolt libamáj terrine-t a hozzávaló borral, ó, Istenem, hát az valami mennyei finom volt. Előtte meg ugráltunk Metallicára és Alice in Chainsre, na jó, főleg Metallicára, és szinte már olyan volt, mintha kamaszok lettünk volna, csak ahhoz azért túl sok szó volt a gyerekekről és a munkáról. Facebookról és egyéb drogokról.
Később kihagytam egy sörözést, majd másnap elvonszoltam magam egy teraszpartira, és mivel az egész napos esőzés épp estére állt el, tényleg lehetett fenn ücsörögni a teraszon, a szokásos rengeteg-hülyeséget-beszélek-de-hát-ez-van, fél kettőre már itthon is voltam, nem baj, azért így is az egész napot átaludtam.
Néha gondolkozom rajta, hogy írjak dolgokról és gondolatokról is, de egyelőre ezt sikerült megállnom; kitéptem egy csomó ősz hajszálamat; rengeteg zoknit kéne mosnom, és nincs lelkierőm.
