Közben rájöttem, hogy a Dead Trenches megfejtése alighanem az lett volna, hogy valamivel magasabb szinten sétálok be oda, bár a történetet így is megoldottam, és aztán később visszamentem, hogy megnézzem, mi mindent nem találtam meg (annyi mindent nem találok meg). Egyre több minden eszembe jut, amire rosszul emlékeztem, ez nem tesz boldoggá, de hát nem is tehet boldoggá minden.
Tök cuki, amikor megvádolnak azzal, hogy a leadott fordítás felét nem is én csináltam, majd, miután kikérem magamnak (komolyan már), akkor jön a sértett válasz, hogy ők csak úgy gondolták, fontos és informatív minőségi visszajelzést adtak a munkámról, ami nekem a továbbiakban hasznomra lesz. Mármint, hogy szuerintük a felét nem is én csináltam. Ööö... az informatív visszajelzés az, amikor elküldik a lektorált változatot átnézésre, esetleg kigyűjtik a típushibákat, just saying, hallottam már ilyenről is; de hát szerintük az is egy jelentős levonást indokló, értelmes minőségi kifogás, hogy szinte minden mondatot le lehetett volna másképp fordítani (ha valaki nem tudná, ez az úgy nevezett nyelvek velejárója; szinte minden mondatot meg lehet más szavakkal is fogalmazni), és ők már több ezer könyvet olvastak, szóval nem is tudom, közös ismerősünk makacsul ragaszkodik hozzá, hogy ezek korrekt népek, akkor viszont ijesztően dilettánsok és ijesztően buták (amúgy szerintem? Is, is, plusz férgek. Volt már pár gyanús jel, csak valamiért hittem közös ismerősünknek). De én mekkora egy rohadék vagyok, hogy nem értékelem, hogy ők érdemi visszajelzést adnak, azaz hazug csalónak titulálnak, aki még csak be sem vallja. Ó, de milyen nagyon nehezemre esik nem elküldeni őket a *** a *** a ***.
Nagyon meglepőnek tartanám, ha valóban olyan éles minőségi törés lenne egyik fejezetről a másikra, mint amit itt citáltak nekem, pl. mert egyáltalán nem fejezetenként fordítok, sőt, kifejezetten utálok fejezet végén megállni; és azt is meglepőnek tartanám, ha valóban minősíthetetlen munkát adtam volna le, mert külön odafigyeltem, igyekeztem, utólag átnéztem, satöbbi. Ennek ellenére előfordul, hogy a fordító maga sem látja, mit rontott el, és télen épp eleget voltam az agyhalottságig beteg, szóval lehet, bár meglepne. De ez az egész cirkusz és vádaskodás, és mindez megfejelve a szerződési szakasz furcsaságaival (véletlenül lényegesen alacsonyabb ívdíjról küldték át a szerződést? ...hoppá, a levonással nagyjából ugyanott volnánk?), ez végtelenül visszatetsző.
Amolyan utolsó cseppnek viszont jó volt ez az eset, most nagyon úgy gondolom, a még nálam lévő munkákat megcsinálom és leadom, és utána nem nagyon fordítok én többet. Nincs nekem szükségem arra a teherre, hogy miután dolgozom valamivel, még meg is alázzanak, fenyegessenek és vádaskodjanak. Elegem van abból is, hogy egy-két évente bebukok egy leadott munkát, azaz életem egy-három hónapját. Szeretek fordítani, de nem ennyire.
