teát kéne főznöm, de legalábbis kávét

Miután megszáradt a hajam, elballagtam szórakozni, aminek az lett a vége, hogy rájöttem, moziba szeretek már egyedül járni, de koncertre még nem. Továbbá kicsit elaludtam a Shapat Terror beállása közben, pedig elég hangosak voltak, aztán két számot nagyon udvariasan végigkómáztam, majd eltámolyogtam haza, és vagy a négy sör, vagy a lomtalanítás első éjszakáján elszabadult szellemvilág furcsa népek, vagy a frissen nyírt gyep mindent ellepő illatának hatására igen különös hangulatba kerültem. A tízemeletesek között valahol két huszonéves kölyök rángatott egy fűzfát, de mire igazán elcsodálkoztam volna, már láttam is náluk a tollasütőket, aztán kiszabadították a fennakadt jószágot, és játszottak tovább. Végül is, csak éjjel fél kettő volt, holdfény és tavasz. A sövények aljában sünök randalíroztak, és teljesen igazságtalannak tűnt, hogy már nem vagyok tizenhét éves.

Meglepő mód másnap csak álmos voltam, mondjuk az módfelett, de az többnyire módfelett fennáll, hogy én álmos vagyok, vagy valami. Most is elég nehéz legyőznöm a kísértést, hogy ne aludjak egyet (negyedik napja tart a kettős front, azt hiszem, már végképp szétnyírta a fejemet; de állítólag holnaptól eső lesz és hideg, én már a havat és a dinoszauruszokat sem bánnám, csak múljon el az az érzés, hogy a koponyám belső felületére rozsdás sajtreszelőket erősítettek, és az úgy nem túl kellemesen interferál a puha kis agyammal), ráadásul mostanában többször is nagyon izgalmasakat álmodtam, szóval még szórakoztató is.