És nem, semmi nincs rendben, és néha már nem is hiszem, hogy... nem hiszek én már semmit sem, azon kívül, hogy ma fordítok még fél órát, aztán betolom azt a fél üveg whiskyt és
néha kicsit sok
De természetesen csak akkor kezdek el agyatlanul bőgni, amikor a legteljesebben váratlantól kapok egy (méltán kiérdemelt) kedves üzenetet, és csak egy udvarias félsort válaszolok rá, mert az életben nincsenek visszatölthető állások, és én gyáva vagyok.
És nem, semmi nincs rendben, és néha már nem is hiszem, hogy... nem hiszek én már semmit sem, azon kívül, hogy ma fordítok még fél órát, aztán betolom azt a fél üveg whiskyt és/vagy visszateszem a Dragon Age-t, mert az élettel ellentétben ott rengeteg visszatölthető állás van, bár épp elég sok mindenhez ott is gyáva vagyok, jelentem.
És nem, semmi nincs rendben, és néha már nem is hiszem, hogy... nem hiszek én már semmit sem, azon kívül, hogy ma fordítok még fél órát, aztán betolom azt a fél üveg whiskyt és
