Próbálom azt képzelni, hogy a ma fél füllel (és néha akaratom ellenére) végighallgatott beszélgetések igazából egy történetté állnak össze, a Franciaországból épp hazalátogató, kétgyermekes anyuka és régi barátja találkozójától kezdve a hisztérikus kiskamaszokon át a kifejezetten jóképű srácokig, akik olyan szégyellősen beszélgettek a nőügyeikről, vagy a koraharmincasig, aki azzal szédítette a vele kávézó, valamivel fiatalabb lányt, hogy a punkoknak a tarajuk beállítására használt cuccoktól épül le az agya, meg a másikig, akit azzal vigasztaltak a szakítása után, hogy legalább a barátnője öccsétől is megszabadult.
Még nem áll össze teljesen a kép, de szerepel benne Tahitótfalu, Norvégia és Malaga. Eperbor, kisterpeszben ugráló hatodikosok, nyitott távkapcsolat, betépett száguldás egy ötsávos körforgalomban, és rengeteg pálinka. Az minden jelenetben.
Látszik, hogy vagy két hónapig nem mozdultam ki otthonról géppel, és most, a második kávézóban dolgozós napomon kicsit elsodort az ingergazdag környezet. (Holnaptól aztán megint otthon maradok, nem sokkal, de talán parányit hatékonyabb... de Istenem, hiányzott már kicsit nem azon a széken, annál az asztalnál ülni.)
