Rákeresek egy ismeretlen kifejezésre, és az lesz a vége, hogy éjjel kettőkör Verdi rekviemeket tanulmányozok nagyon hozzáértő fejjel (én személy szerint a
Sutherland, Horne, Pavarotti, Talvela; Solti verzióból indulok ki, és az én kis világomban az egészen egyszerűen tökéletes, jobb nem is lehet, nem, nem, soha; de ez a
Marc, Meier, Domingo, Furlanetto; Barenboim, ez kell nekem, mert hát Meier!!!, és Furlanetto!!!, és őket én szeretem, Domingo meg ugye, őt ki nem szereti?, és Barenboim is, hah, még Facebookon is követem, azért ez durva, hogy operaénekeseket meg karmestereket követek, ilyenkor a bennem élő metálos hippinek identitászavara van (a góttal minden rendben lehet, végtére is gyászmisét hallgatok)).
Mondjuk szerintem sosem fogok túljutni azon a három Verdi és másfél Wagner művön, amit tényleg szoktam is hallgatni, mert azok is
sokan vannak (és sokféle változatban!), és néha Primordialt is kell hallgatni, meg Leafblade-et, hogy a New Model Army-t ne is említsem, argh, miért olyan sok a zene és miért olyan rövid az élet.
(ez a változat sem gyenge: Price, Cossotto, Pavarotti, Ghiaurov; Karajan)
