Főleg olyanokról tudok beszámolni, hogy: hó. Miután megöltem, megnyúztam és leadtam a kicsi, de erős biogén szörnyet, úgy mentem volna délután valahová, de szakadt a hó, és a hó nem városba való, ilyenkor minden csúszik és vizes és veszélyes, és sosem vagyok benne biztos, hogy ha elindulok, haza tudok-e még jutni (ide? nyilván; de meghatározó éveket éltem hegyen, ahol már fél centi hó után kétesélyes volt a helyzet). Szóval inkább aludtam, és nem is rémálmaim voltak, csak nagyon nyomasztó kis vackok, embereket bántottam, és ha én vagyok a szörnyeteg, azt annál is rosszabbul viselem, mint ha engem akarnak megenni.
Nem mintha amúgy nem lenne elég tennivalóm, bár épp egyikhez sincs lelkierőm (mondatokat kell összelegózni bennük, mondatokat! ma már azt hadd ne) (pl. mert fáj a kezem a gépeléstől) (valami mástól fáj, de a gépelés nagyon nem tesz jót neki), ilyenkor kéne filmet nézni, de igazából, eh, nincs kedvem még egyszer megnézni a Repülő Tőrök Házát.
