hétköznapok

Mindenképp reggel akartam menni az okmányirodába, hogy ne kelljen órákon át várakoznom, de mivel kettő után értem haza (tényleg jó a japán scotch, és milyen füstös!), képtelen voltam háromnegyed hétkor kivakarni magam az ágyból, és csak valamikorra délutánra jutottam el intézkedni, jaj de jó az új, kétszer olyan hosszú ügyfélfogadási idő, csekkbefizetéssel együtt huszonöt perc alatt végeztem. Ennek örömére sültkrumplit uzsonnáztam, de most megszakítanán az unalmas beszámolót azzal, hogy végre valaki megénekelte, hogy mi az én legfőbb bajom a Nagy Steampunk Őrülettel.

Tökéletes.