Visszatértem a monszun-sújtotta övezetbe.
A konyhaablak távozott a rendszerből, hagyott maga után egy üvegcseréppel hintett konyhát, és a szobám ablakát is benyomta a szél - szerencsére nem törte, így az ágyamon csak kisebb festék- és faforgácsok vannak, valamint egy cserepes virág, amiből a földet, a virágot, és az alátétet már megtaláltam, de a cserepet még keresem. Esküszöm, volt neki.
Elmegy az ember egy hétre, aztán. Ez lesz a vége.
Takarítás, mosás, takarítás, mosás. Takarítás.
A nyulas projekt meghatározatlan ideig felfüggesztve, mert (amúgy épp a vihar napján) a fényképezőgépem teljesen megszűnt, és anélkül nehéz fényképeznem. Majd rajzolok nyulakat addig tablettel, de egyrészt ahhoz új epizódokat kellene kitalálnom (amár felvázoltakat nagyon a fényképezős módszerre hegyeztem ki), másrészt időm sem lesz, harmadrészt agyam már hosszabb ideje nincsen.
Útibeszámoló pedig majd. Képekkel.
