Közelebbről szemügyre véve egyrészt nagyon szép alakúra tört a konyhaablak (szerencsére csak a belső üveglap; most ilyen angolszász mód szimpla üveges ablakom lett), másrészt olyan büszke vagyok az új vízágyamra, hogy ma inkább a díványon alszom, de előtte még a leghosszabb programon kimosom a három napig fülledt plüssállatokat és ágyneműt.
A monitorom hátulján látható cseppnyomok is aggasztanak, de a könyveim egész száraznak tűnnek, és amúgy is, mit tehet az ember a természet erői ellen? (Már azon túl, hogy lemondóan káromkodik.)
