Ez az az időszak, amikor még a nyúl is töltött káposztát reggelizik.
Aztán ül a gép előtt, és vigyorog, mint a vakablak, mert ez itt mind zseniális, hogy mire képes a Photoshop és az elme, ha egymásra talál. Átszabott könyvborítók: külön kedvencem George R. R. Martintól a Knights Who Say "Fuck" , Mercedes Lackey My Little Pony Goes To War -ja, és persze Robert Jordan és a Characters Show Up (Sequel to the Nr. 1 New York Times bestseller "More Subplots" , lapátol rá még egyet). Vannak karácsonyi zombik is, azt hiszem, többé nem tudok ugyanazzal a gyermeki ártatlansággal tekinteni az angolszászoknál rendszeresített karácsonyi harisnyákra, de legalább mind tudjuk, Droidzombi mit kér jövő karácsonyra (agyat). Azért ne feledkezzünk el az őrült tudósok kinevelését megcélzó képességfejlesztő játékról sem, szerintem Brainoiz csak azért lett bölcsész, mert az ő idejében nem volt még ilyen.
Idővel kimentem a hidegbe, és ittunk ellene Viddel forralt bort, bár szerencsére azért a kocsmában fűtöttek is, nem csak mi magunkat alkohollal, és még karácsonyfa is állt az asztalunk mellett, teljesen átélhettük, hogy tél van, legfeljebb a cipőnkről hiányzott a környezetbarát sófolt. Megbeszéltük a világ nagyon fontos dolgait, de erről csak annyit, hogy volt benne spárga, és az tényleg a világ nagyon fontos dolga, köztudomású, ugye.
Később hirtelen felindulásból vettem egy lila kardigánt, és nem vettem egy zöld ruhát, bár olyan dekoltázst varázsolt, hogy magam is zavarba jöttem tőle. Sajnos a pocakomat is legalább ilyen hatékonyan kihangsúlyozta, és nem, ebben nem értek egyet a tervezőjével.
Mostanában nem valami érdekes az életem.