És aztán elmentem 3N koncertre, de végül a Nasmith alatt csak tébláboltam és azon álmélkodtam, hogy mennyi ember, és én egyet sem ismerek, azaz csak egyet, de azt is csak látásból; és vettem sört, és elszoktam már tőle, és láttam embert, aki nem nézett ki tisztára úgy, mintha legalább három extrém metál irányzatot alapított volna csak az elmúlt két hétben, és nem cipelt döbbenetes mennyiségű fémet a szájába vagy a szakállába tűzdelve; ehelyett az ifjú Jockey Ewing tökéletes mása volt, és ezzel olyannyira lenyűgözött, hogy csak. Közben nagyszabású terveket szőttem, különféle népi elemekre, és nagyon jól szórakoztam, de az még egyrészt sok idő, amíg ebből bármi is lesz, másrészt ha elárulnám, ki lepődne meg? A Nomad szokás szerint jó volt, és tényleg, bár én tulajdonképp utálok egyedül koncertre járni. Úgyhogy a Neck Sprain-re már nem is maradtam, mert fáradt voltam és nyűgös, és leginkább fáradt, és rájöttem, hogy miért épp ennyi idő elteltével nézném meg őket először, ha már. Hazafelé iszonyatos tömeg volt az éjszakai buszon, és nálam beállt az az agyhalál, amikor már szégyenkezés és mérgelődés nélkül, hideg rutinból szóltam be a busz lépcsőjét elálló lánykáknak, pedig azt nem szoktam, csak olyankor, ha síkideg vagyok. Ezek szerint ha síkfáradt, akkor is. Aztán aludtam és dolgoztam és aludtam és olvastam és dolgoztam, mert a szabadúszó hétvégéje már csak ilyen, és igazából a hétköznapjai is, általában.
összefüggéstelenül
És aztán elmentem 3N koncertre, de végül a Nasmith alatt csak tébláboltam és azon álmélkodtam, hogy mennyi ember, és én egyet sem ismerek, azaz csak egyet, de azt is csak látásból; és vettem sört, és elszoktam már tőle, és láttam embert, aki nem nézett ki tisztára úgy, mintha legalább három extrém metál irányzatot alapított volna csak az elmúlt két hétben, és nem cipelt döbbenetes mennyiségű fémet a szájába vagy a szakállába tűzdelve; ehelyett az ifjú Jockey Ewing tökéletes mása volt, és ezzel olyannyira lenyűgözött, hogy csak. Közben nagyszabású terveket szőttem, különféle népi elemekre, és nagyon jól szórakoztam, de az még egyrészt sok idő, amíg ebből bármi is lesz, másrészt ha elárulnám, ki lepődne meg? A Nomad szokás szerint jó volt, és tényleg, bár én tulajdonképp utálok egyedül koncertre járni. Úgyhogy a Neck Sprain-re már nem is maradtam, mert fáradt voltam és nyűgös, és leginkább fáradt, és rájöttem, hogy miért épp ennyi idő elteltével nézném meg őket először, ha már. Hazafelé iszonyatos tömeg volt az éjszakai buszon, és nálam beállt az az agyhalál, amikor már szégyenkezés és mérgelődés nélkül, hideg rutinból szóltam be a busz lépcsőjét elálló lánykáknak, pedig azt nem szoktam, csak olyankor, ha síkideg vagyok. Ezek szerint ha síkfáradt, akkor is. Aztán aludtam és dolgoztam és aludtam és olvastam és dolgoztam, mert a szabadúszó hétvégéje már csak ilyen, és igazából a hétköznapjai is, általában.
