Jut eszembe, csak úgy. Igazán sok minden történt, és azon kívül, hogy (lásd a címben), semmi sem jut az eszembe, pedig. Még érdekes is volt köztük, és fontos is, biztosan. Például találkoztam családdal és barátokkal, és ültem negyven másodpercet biciklin az őrült unokatestvérem mögött, de aztán szóltam neki, hgy akkor én most inkább leszállok, mert nem érzem biztonságban magam, és utána rögtön tényleg el is esett. Mert vagánykodott, hogy megmutassa, hogy nincs mitől félnem.Még sokkal régebben találkoztam a Padtársammal (még általános iskolából), és emlékezett rengeteg mindenre, amire már én nem, pedig milyen jellemző. Például, hogy annak idején a nyári táborban végig a mi szobánk vezette a szoba-szépségversenyt, mert okosak voltunk és ügyesek, tehetségesek és ötletesek is, például folyamatosan érdekes barlangrendszereket építettünk a hat emeleteságyból, de aztán utolsó nap lusták voltunk rendet rakni, majd, ha már lúd legyen kövér hozzáállással akkor aztán mindent kiborítottunk, szétszórtunk, és el is buktuk a győzelmet. Jellemző. De azért tetszik. És találkoztam Grafikuslánnyal is, megnéztem az új rajzait, és hűha, és találkoztam... nem is tudom, találkoztam volna másokkal is, de inkább aludtam és dolgoztam (ha már lett mit, ugye). Sőt, később az erdei házikóba is fellátogattam, és ettem friss salátát, és befejeztem a hatodik Farkast is, és tényleg jó volt az a sorozat, azóta is megállás nélkül csodaállatokkal álmodom. Néha nehézséget okoz megoldani, hogy hogyan utazzam póni méretű farkasokkal repülőgépen, de hát ha Los Angelesben kell megmenteni a világot, akkor Los Angelesben kell megmenteni a világot.
Aztán lett új hét, új kihívások (adóbevallás és postára adása, rohangálás mérgezett egér módra), és spagettiztünk és beszélgettünk és olvastam újabb könyveket, és egyikük sem ért fel az elvárásaimhoz, szóval majd később pocskondiázom őket, amikor összeszedetteb leszek, meg kevésbé jókedvű. Most pedig megyek, és jókedvű leszek még egy darabig.
