Hűha és ejnye, különösen, hogy milyen hirtelen rám tud szakadni az elmagányosodás vasárnap esténként, amikor visszazötykölődöm az erdei házikóból, de még csupa fehér kutyaszőr a fekete felsőm, viszont otthon csak rendetlenség van és mélyhűtött halfilé. A világ nyilván akar nekem azzal mondani valamit, hogy hirtelen a maradék könyvemet is visszamondták (az a kiadó is leállította minden fordítását, egy ideig még biztos nem lesz a mitágóknak erdeje) (és aza kiadó is baszott magától szólni, irodalmi igényességgel; még szerencse, hogy rákérdeztem a dologra), és a három-négyhavi munka biztonságából belecsöppentem a Nagy Semmibe. A világ feltehetően fogalmazgatta már egy ideje ezt az izét, amit most mond a magyar könyvkiadásnak, és azt hiszem, nem főképp nekem szánta az üzenetet, én csak úgy belekerültem a szórásba. És különben is, Búvárzenekar kerített nekem fordítandót, áldassék a neve, szóval kevésbé drámai a helyzet, mint amilyennek első elkeseredésemben - egy ki nem fizetett (azért még küzdünk) és két visszamondott könyv (az első a ki nem fizetett második kötete lenne, tehát ez a kis összeütközés automatikusan nullázta a megrendelést) után - tűnt. Azért persze még nem vagyok tökéletesen nyugodt. De legalább nem kell sikoltozva pánikolnom, hogy jaj, mi lesz (azért persze jaj, mi lesz, tűnődöm el néha).
az első bekezdés után elfelejtettem a többit
Hűha és ejnye, különösen, hogy milyen hirtelen rám tud szakadni az elmagányosodás vasárnap esténként, amikor visszazötykölődöm az erdei házikóból, de még csupa fehér kutyaszőr a fekete felsőm, viszont otthon csak rendetlenség van és mélyhűtött halfilé. A világ nyilván akar nekem azzal mondani valamit, hogy hirtelen a maradék könyvemet is visszamondták (az a kiadó is leállította minden fordítását, egy ideig még biztos nem lesz a mitágóknak erdeje) (és aza kiadó is baszott magától szólni, irodalmi igényességgel; még szerencse, hogy rákérdeztem a dologra), és a három-négyhavi munka biztonságából belecsöppentem a Nagy Semmibe. A világ feltehetően fogalmazgatta már egy ideje ezt az izét, amit most mond a magyar könyvkiadásnak, és azt hiszem, nem főképp nekem szánta az üzenetet, én csak úgy belekerültem a szórásba. És különben is, Búvárzenekar kerített nekem fordítandót, áldassék a neve, szóval kevésbé drámai a helyzet, mint amilyennek első elkeseredésemben - egy ki nem fizetett (azért még küzdünk) és két visszamondott könyv (az első a ki nem fizetett második kötete lenne, tehát ez a kis összeütközés automatikusan nullázta a megrendelést) után - tűnt. Azért persze még nem vagyok tökéletesen nyugodt. De legalább nem kell sikoltozva pánikolnom, hogy jaj, mi lesz (azért persze jaj, mi lesz, tűnődöm el néha).
