eekezetlenuel

Mert miert is lenne magyar ekezet egy ir netcafeban? Ugye?

Nagyon keves elozetes elkepzelessel indultam neki Dublinnak, de egyelore meg arra a nagyon kevesre sem hasonlit cseppet sem - de nagyon erdekes es jo az egesz.

Nem akarok reszletes beszamolot irni, mert a tobbiek mar vegeztek a netezessel, es csak ram varnak, es egyaltalan nem is tudnam meg ezt a ket-harom napot sem osszefoglalni, de rengeteg minden szines es erdekes es jo dolog tortent, lehet, hogy nem csak kilenc evente kellene nyaralni mennem...

Es meg a felenel sem vagyunk.

a fordító költői kérdése

Vajh' helyes volna-é, ha a fordítandó jogi irgum-burgumban, hogy amennyiben a tisztelt cím nem hagyja abba jogsértő védjegybitorlását, akkor szívélyesen és tiszteletteljesen, de baromira letépjük a fejét, a megbízó   kifejezést röviden csak Mr. Johnson -nak fordítanám?

Ismereteim a jogi szaknyelvben egyelőre tökéletesítésre szorulnak.

bölcsésznyúl a tudomány és technika világában

Tegnap írtam egy bejegyzést. El is küldtem. Én aztán el!

A gép aztán nem...

Szóval kivételesen nem én voltam ám a lusta, hanem a gép.

Ma hajnal egyig még volt rá matematikai esély, hogy elutazás előtt befejezem a Jordan könyv fordítását, de aztán arccal ráborultam a billentyűzetre, és rájöttem, hogy a napi négy óra alvás mégis kevés. Feltéve, hogy utána elvárják, hogy forogjon az agyam, márpedig fordítás közben az nem árt, a végén már olyanokat írtam, hogy küszködve küzdötte le   és nem az a baj, hogy ez nyakatekert (ha valamit meg lehet nyakatekerten fogalmazni, úgy fogom, mert úgy több leütés, és engem kérem betűre fizetnek), hanem hogy miatetvesnyavalya???   A kiadóval már közöltem a rossz hírt. Nem örültek neki. Én sem (hogyisne, később lesz pénzem - a lelkiismeret-furdalásról nem is szólva).

Mert ha valaki nem tudná, holnap este utazunk!!!   Dublinba. Kicsit félek tőle, már kis híján tíz éve nem voltam sehol, és még sosem utaztam úgy, hogy mindent nekem kellett volna megszerveznem (általában tapasztalt anyukák, nővérek, és erős férfiak intézkedtek helyettem, én pedig kényelmes ember vagyok, és hagytam). Kicsit félek tőle, de azért remélem, jó lesz...

Hát, ha máskor nem is, majd másfél hét múlva jelentkezem.

Kívánjatok nekem sok szerencsét az úthoz.

Rám fog férni.

Mindig rám fér.

időhiányban

Megnehezíti a dolgomat, hogy már annyira teljes időzavarba kerültem, hogy néha két fejezet Jordan között kirohanok teregetni, eladok egy fél lakást, szavazok, rájövök, hogy elfogyott az írható CD-m, ágyat húzok, közben a vállamról a lábamra ejtem a favázas IKEA matracot, káromkodok, megpróbálom megtalálni Suroth nagyúrnő négysoros levelét, mert már egyszer egy előző részben lefordítottam, úgyhogy most is szóról-szóra ugyanolyannak kell lennie, de vajon ez melyik előző részben lehetett? A nyolcadikban? A kilencedik első vagy második felében? A tizedikben? És melyik felében? És venni kellene müzliszeletet, de valamit biztos elfelejtek! És miért épp most fogy le a telefonkártyámról a kredit? És hány müzliszeletet eszik egy ember egy nap? És ha egy ember egy nap két müzliszeletet eszik, de a müzliszelet 24,- forinttal drágább a 100% műanyag tartós croissant-nál, akkor két ember egy hétre hány zacskós levest vigyen?

Itthon volt anyukám, de csak nagyon-nagyon rövid időre, nem egész két napra, és ez szomorú. De neki is dolgoznia kell, és nem maradhatott tovább.

Itthon volt az én Mozibarát régi jó barátom is, akit elragadott az EU, és azóta nincs kivel moziba járnom és pattogatott kukoricát ennem. Most is csak pizzáztunk, de nekem legalább sikerült találkoznom vele.

Teljesen James Blunt függő lettem, pont olyan, ami nekem nagyon tetszik, kicsit britpop, de nagyon fülbemászó és érzelmes. Azaz ideális.

Az iroda ablaka előtt álló fák láthatóan zöldebbek, mint amikor jöttem, pedig annyi ideje még nem is dolgozom itt.

Vagy mégis.

semmi különös

A világ színes és érdekes hely, csak én nem mindig tudok ám mit kezdeni ennyi színes és érdekes dologgal. Néha inkább átalszom őket.

És nem tudom, miért rajzoltam mosolygós arcocskákat a fejfájáscsillapító kis ablakocskáira, de akkor - valamiért - jó ötletnek tűnt.

Szóval rengeteg kisebb és nagyobb dolog történt az elmúlt pár napban, de ha fejreállnék, akkor sem tudnám értelmesen megfogalmazni egyiket sem. Még azt sem, hogy mikor és kivel és hol és mit; egyszerűen most cserben hagytak a szavak. Nagyobb és még nagyobb segítséggel próbálok átszabni egy novellát. Csillámragasztóval lila virágokat rajzolok a bal kezemre, és mikor rászáradt, ledörzsölöm. A pendrive-omat átnevezem "cserélhető lemez"-ről "passau"-ra, aztán értetlenül nézek, hogy miért már (mert hogy az alap merevlemezek a "cadairidris", "llechrwd" és "ffestiniog" neveket viselik, azt megmagyarázza a walesi nyelv iránti perverz vonzalmam, akkor is, ha a Cadair Idrist soha eszem ágában sem lenne megmászni, hogyisne, hegy és magas). A tonikomat véletlenül felöntöm mentateával. Valahol odabenn nagyon elfáradt az agyam, és elmászott egy csendes zugba aludni, és marhára nem érdekli, hogy nekem most épp baromi nagy szükségem lenne rá.

Igaz, persze, szombat-vasárnap nem csak az agyam mászott el egy csendes zugba aludni, hanem én is, hétfőn pedig az idő túlnyomó részét fejjel egy vécékagylóban töltöttem, megint elkövettem azt a hibát, hogy három aszpirint vettem be, pedig igazán tudhatnám már, hogy Az Sok.

Viszont megint tudok képet feltölteni. És van új Anathema szám. Rajta a honlapjukon. Le lehet tölteni (de akit nem akadályoz a tudomány és a technika, az adjon azért nekik cserébe egy kis pénzt is) (engem megakadályoz).

Majd igyekszem gyakrabban és értelmesebben, és nem csak gépelni, de írni is.

kék, kék, kék

Kezdek beleszeretni ebbe a színbe. Kaptam egy olyan gyönyörű kendőt, és van egy olyan gyönyörű gyűrűm, és mind a kettő mint az ég, a víz, a végtelen... Furcsa, mert éveken át idegenkedtem ettől a színtől, mondván, hogy az én szemem zöld, a hajam, akkor szép pocsolyazöld és sárbarna ruhákat kell hordanom (van egy pár), kéket majd a kék szeműek viselnek - és most mégis...

Ó, szép szín ez a kék.

Aztán majd legközelebb írok valami értelmeset is.

élekmég

...amiben lássuk be, nincs is sok meglepő.

Cégünk legidősebb, 85. életévét nemrégiben betöltött tagja kitalálta, hogy a három legfrissebben érkezett kollégával külön foglalkozik, hogy ne csak a munkafolyamat rájuk eső részét tanuljuk meg, hanem átlássuk a védjegyügyek egész bonyolult hálózatát. Úgyhogy tegnap és ma is csillogó szemekkel hallgathattuk, miket mesél. Bevallom, az általános védjegy tudnivalók annyira nem kötöttek le (ezek szerint mégis megragadt valami a fejemben abból, hogy a múlt héten átrágtam magam a védjegy törvény 90%-án), sokkal jobban tetszett, mikor a világ általános állapotáról beszélt, hogy mennyire nem szereti a plázákat, és hogy szerinte egyre kevesebb egyéniség bukkan fel, vagy arról, hogy Pilinszky az évfolyamtársa volt, és igen érdekes ember, netán azt fejtegette, hogy ezt az oktatást azért is találta ki, hogy emberileg jobban megismerjük egymást, és hogy jobban otthon érezzük magunkat a cégnél. Védjegy ügyintézést mástól is lehet tanulni, de egy hosszú élet tapasztalatát és az ebből fakadó bölcsességet manapság már ritkán hallani.

Tegnap Grafikuslánnyal kávéztunk-uzsonnáztunk, aztán hazaértem, és további munka helyett fejjel beestem az ágyba. Mintha fáradt lettem volna. De csak mintha. Épphogy csak. Egy kicsit. Ma viszont dolgoztam, bár itt csapjon belém a sistergős istennyila, ha valaha is megértem, hogy egy tisztasági betétet miért épp Vízililiom vagy Tengeri Szellő néven akarnak levédetni. Persze nem ez lesz az első idétlen terméknév a világon, csak úgy elgondolkoztam rajta.

hétfő reggel

...és nem akarok dolgozni menni. Mily meglepő.

A hétvégén sikerült lyukat rágnom az egyik ujjamra. Igen. Ha ideges vagyok, rágom az ujjam. És most fáj.

A hétvégén nagyon sokat dolgoztam, de nem eleget. Bár az már haladás, hogy sokat  sikerült dolgoznom - legközelebb talán majd eleget is sikerül...

Viszont soha többé nem szeretnék álmomban a túlkoros aes sedai novíciák problémáján gondolkozni, és azt hiszem, az sem az én dolgom, hogy eltakarítsam az útból Elaidát. Már megint kezd rátelepedni a munka az álmaimra! De legalább még védjegyet nem kutatok... csak ébren.

...vision thing

Itt a tavasz, a piacot ellepték a narancsbőr elleni összetett termékcsaládok és az önbarnítók. Mintha nem tudnánk, hogy a cellulitisz és a sápadtság egyetlen valóban hatékony eszköze a Photoshop (igaz, abból nem kell hetente új tubust venni). Én azért a grafikai stúdiók helyében megpróbálnék lehúzni erről is egy (feszes és barna) bőrt, hogy "Akarja, hogy az idei nyaralás fényképein Ön legyen a legszebb? Egész alakos retusálásunk után örökre karcsú és fiatal maradhat!" elvégre az emlékek elfakulnak, és ki hinné, hogy valójában egész nyáron a félig kelt tészta állagában és színében kornyadoztunk a Kolosy téren, HÉV-re várva, ha egyszer a képeken frissen, ragyogóra sülve, feszes popsival villogunk az Akropolisz előtt?

Well, whatever, ahogy Johnny Bravo mondaná.

Az első hét a Munkahelyen lezárult, megtanultam számlázni is, fordítottam ügyvédi levelet, kutattam ábrás és szó védjegyeket, és kaptam meleg, kétfogásos ebédet, hétfő kivételével mindig. Ez azt hiszem, még nem járna, de a kolléganők mindig szereztek valahonnan nekem is jegyet, olyan rendesek! És szép a szoba is, ahol ketten ülünk, a kolléganő/mentor és én, és kolléganő/mentor aranyos - de azért még mindig félek egy egészen kicsit (például mert kolléganő/mentor hétfőn-kedden szabadságon lesz, és akkor ki fogja a kezem, ha jogul kell leveleznem?).

És már csak a biztonság kedvéért is. Amíg félek, addig jóval nehezebb megijedni.

(a+b)(a-b)=

Rájöttem, hogy az a baj, hogy csak dolgozom, vagy vírust irtok, vagy másoknak nyavalygok, vagy magamnak tervelgetek Új Életet, de elveszítettem a kapcsolatot a szavakkal, pedig valahol az lenne a hivatásom, hogy mindenféle jó viszonyt ápoljak velük (na jó, mostanában kezdek átnyergelni holmi civil foglalkozásokra, de maradjunk annyiban, hogy a védjegykutatás inkább munka, mint bármi több). Úgyhogy előszedtem a kedvenc idézeteimet meditatív ál-fél-zen-csan-szufi-hindu-keresztény-sámánisztikus buddhista szöveggyűjteményemből, és ide is osztok belőlük. Hátha. És hátha nem. Mert ha valamit tanultam ebből a sok zagyva fordításból, az az, hogy minden és az ellenkezője van és egyik sincs mégsem, és ez nem ellentmondás, hanem a megismerés egyetlen útja (néha azt hiszem, hogy ez az egyetlenség és összes kapcsolódó kettőssége a nyelv és a nyelvi gondolkozás a világ leírására elégtelen voltából fakad).

Nem, nem érdekel sem a filozófia, sem a pszichológia, de az a pár félév, amit annak idején (ó te jó ég,  idestova tíz éve!) végigküzdöttem elméleti nyelvészet szakon, megtanított rá, hogy a nyelv arra sem elégséges, hogy saját magát leírja. Persze itt először elgondolkoztam rajta, hogy vajon a nyelv és a világ azonos számosságú halmazok-e (hja, ha egy műfordítóban felderengenek felsőbb fokú matematika tanulmányai, az érdekes zavarokhoz vezet; a világ biztos, hogy sűrű halmaz, de vajon a nyelv csak elemei számát tekintve végtelen, vagy minden egyes elem között újabb, végtelen számú elem lapul...? Szerintem nem, szerintem a nyelv diszkrét halmaz, és mint ilyen, számosságát tekintve kevesebb a világnál; de szerintem ennek még elméleti jelentősége sincsen), és hirtelen már olyan fogalmak jutottak eszembe, hogy Gödel-tétel, elvégre az leír valamit a rendszerek leíró-képességéről (azt hiszem, nagyjából azt mondja, hogy minden összetett axióma-rendszerben törvényszerűen van legalább egy olyan állítás, amiről az adott rendszeren belül   nem lehet eldönteni, hogy igaz-e vagy sem) (de tíz év nagy idő, lehet, hogy nem is így van) és egyáltalán jéé,   matematika, azt hiszem, igazából az elemi algebra tökéletes, csupasz szenvtelensége hiányzik mostanában olyan rettenetesen.

április bolondja

Narf. Mindig álmos vagyok. Mindig éhes vagyok. Elfogyott a C-vitaminom. Rajzoltam drámai és tragikus képeket, de senkit nem tévesszenek meg, a téma adott volt, nem én választottam, magamtól mostanában amúgy sem jutna eszembe rajzolni, drámát és tragédiát különösképp nem, a látszattal ellentétben elégikus korszakomat élem, és békés, napsütéses rétekről álmodozom.

Elkezdtem dolgozni ugye. Egyelőre teljesen félelmetes, bár ma már félig elengedett kézzel kellett összefoglalnom egy kutatás eredményeit, és 80%-os állásnál úgy döntöttem, hogy nem, nem, akkor sem  fogom elolvasni a védjegytörvényt, mert ha elolvasom, sem értem, sőt, akkor még kevésbé értem. De már tudok olyat, hogy ábrás védjegy, meg szó védjegy, illetve színes ábrás védjegy. Színes szó védjegy nincs.

Ma délelőtt hódoltunk a katasztrófaturizmus nemes hagyományának, fényképeztem kacsákat a pesti rakpart helyén hömpölygő sáros lében. Majd egyszer, ha az egész tekercset... igen, én még barlangrajzolós gépet használok, mert olyan van... szóval egyszer majd esetleg beszkennelem. Amúgy a Batthyány tér a legsúlyosabb, olyan össze-vissza járnak a buszok, hogy remélem, mielőbb leapad a Duna, mert így sosem jutok haza rendesen.

A gépem kapott igazi vírust, alig tudtam leirtani róla (és két napig nem tudtam dolgozni, csak hogy még csehebbül álljak a könyvvel), és én is beteg lehetek, mert ma még nem néztem meg se a netes horoszkópomat, sem a napi netes Tarot kirakást, úgyhogy nem tudom, milyen napom volt   és ez rettenetes!

Megyek, gyorsan pótolom is.

(Nem értem, miért hagy ki fél kilométert a képek fölött, és nem értem, miért konvertálta feltöltés közben .gif-ről .jpg-re, mindenesetre ezért kockás és csúnya, érjétek be ennyivel.)