Megnehezíti a dolgomat, hogy már annyira teljes időzavarba kerültem, hogy néha két fejezet Jordan között kirohanok teregetni, eladok egy fél lakást, szavazok, rájövök, hogy elfogyott az írható CD-m, ágyat húzok, közben a vállamról a lábamra ejtem a favázas IKEA matracot, káromkodok, megpróbálom megtalálni Suroth nagyúrnő négysoros levelét, mert már egyszer egy előző részben lefordítottam, úgyhogy most is szóról-szóra ugyanolyannak kell lennie, de vajon ez melyik előző részben lehetett? A nyolcadikban? A kilencedik első vagy második felében? A tizedikben? És melyik felében? És venni kellene müzliszeletet, de valamit biztos elfelejtek! És miért épp most fogy le a telefonkártyámról a kredit? És hány müzliszeletet eszik egy ember egy nap? És ha egy ember egy nap két müzliszeletet eszik, de a müzliszelet 24,- forinttal drágább a 100% műanyag tartós croissant-nál, akkor két ember egy hétre hány zacskós levest vigyen?
Itthon volt anyukám, de csak nagyon-nagyon rövid időre, nem egész két napra, és ez szomorú. De neki is dolgoznia kell, és nem maradhatott tovább.
Itthon volt az én Mozibarát régi jó barátom is, akit elragadott az EU, és azóta nincs kivel moziba járnom és pattogatott kukoricát ennem. Most is csak pizzáztunk, de nekem legalább sikerült találkoznom vele.
Teljesen James Blunt függő lettem, pont olyan, ami nekem nagyon tetszik, kicsit britpop, de nagyon fülbemászó és érzelmes. Azaz ideális.
Az iroda ablaka előtt álló fák láthatóan zöldebbek, mint amikor jöttem, pedig annyi ideje még nem is dolgozom itt.
Vagy mégis.
