Elkezdtem írni egy bejegyzést, elmentés helyett kitörölte a rendszer, csak a szokásos. Rengeteg apró dolog történik folyamatosan, mintha kis guruló labdákon kéne előrehaladnom, és közben néha nagy dolgok is vannak, például voltunk EasterConon, amire annyira nem tudtam felkészülni sem testben, sem lélekben, hogy ahhoz képest csúcsformában toltam végig a glasgowi WorldCont egy erős covidfertőzés leszálló ágában, és az egymást érő katasztrófák hátán indult brightoni Fantasy WorldCon is simán ment. Igazából persze maga a program itt is rendben volt, és csak húsz perc volt, amikor úgy tűnt, hogy soha nem fogunk tudni bejutni a szállásunkra, de az azért elég nyomorult húsz perc volt. Birminghamből semmit sem láttunk, kivéve a repteret és azt a másfél különösen retkes utcát, ami a buszmegálló és a szállás között volt. Komolyan, most, hogy végre visszakaptam a lakáslebontás ellen biztonsági okokból lefoglalt 200 angol fontot (ha már nem bontottuk le a lakást), azt hiszem, meg fogom írni életem legelégedetlenebb értékelését, mert nagyon nem így adták ezt el. A lakás maga jó volt, de hú, hát a környék, a lépcsőház, a bejutás, az, hogy napokig kellett leveleznem, hogy azt a letétet azért ugye most már kurvára visszautalják, ugye; fel lehet engem baszni ilyen dolgokkal, és itt masszívan sikerült.
Egyelőre még csak fejvadászokkal interjúztam, de többel is, igazából annyira nem feküdtem még rá teljes munkaidőben az álláskeresésre, irreális fáradtságok jönnek ki rajtam, gondolom, az évek óta felgyülemlett stressz, és a lehetőség, hogy kialudjam. Befejeztem a Baldur's Gate 3-at, a finálé legelején majdnem abbahagytam, hogy nincs nekem ehhez türelmem, aztán elolvastam, hogy az unalmas csatározás kilencven százalékán át lehet sétálni láthatatlanul, és utána hirtelen... nem egész három kör alatt vége volt. Az utolsó körben Lae'zel már át sem léphetett a portálon, hogy a maga szerény kis hat támadását letudja. Jó, az epilógus bőven kárpótolt, és tulajdonképp nem bánom, hogy nem kellett még másfél órát aprítanom, hogy vége legyen az egésznek, lehet, hogy akkor még most is egy "még egy kultista és szétverem a gépet" mentésnél tartanék, vagy már szétvertem volna a gépet.
A héten két verses esemény is volt, úgyhogy írtam verseket, kell még majd velük dolgozni, de nem reménytelenek. Voltam dobórán is, kéne gyakorolni, de irreális fáradtságok jönnek ki rajtam. Mint mindenki más, én is bele vagyok már bolondulva a holnapi választásokba. Legyen már vége. És jó vége legyen.
