Idén tavasszal rengeteg minden véget ért az életemben, az életünkben, és van olyan is, ami után nem jön el új kezdet. Vasárnap délben meghalt a legidősebb nagybátyám. Hetvenöt éves lett volna idén szeptemberben, és tizenöt éve egyszer már legyőzte a tüdőrákot, ami pár hónapja visszatért, és elképesztő gyorsasággal leterítette. Most, amikor odakinn minden a legfrissebb, legharsogóbb zöld, amikor mindenből a reény árad és az élet - nem szeretem az ilyen túlságosan is kézenfekvő ellentéteket, de persze nem lett volna jobb nyáron sem, ősszel, vagy télen elbúcsúzni tőle.
