Jó régen nem írtam, aminek az az előnye, hogy nem is tudom már, melyik elpanaszolandü tételnél veszítettem el a fonalat. A förtelmes másodprojektről, ami júliustól szeptemberig teljesen erodálta az agyam és felzabálta a kognitív képességeimet, szerencsére végre lekerültem. Voltam beteg is, az nem volt jó, a gyorsteszt alapján csak brutális megfázás, és nem covid, de hát ritka pocsékul voltam. Ó, és mivel itthonról dolgozom, és be kellett tanítanom az utódomat a horrorprojektre, végig dolgoztam is, ami nyilván nem használt a helyzetnek. Voltunk nővéremékkel egy jó hosszú hétvégén a Bakonyban, sétáltunk a csodálatos, már-már nyári napsütésben, mind a három kutya nagyon elfáradt, én viszont bírtam volna még pár napot... és most van kb. 380 fénykép, amit át kell gazolnom, miért csinálom én ezt magammal, azon kívül, hogy a nagyonn cuki kutyákról muszáj végtelen képet készíteni.
Ezen kívül csak apróságok voltak, találkoztunk barátokkal, ittunk sok kávét, ilyenek.
