ilyen dolgok is voltak

Egy hete a kórház ablakából néztük a lakótelep fölött kelő, hatalmas teliholdat, és az aznap délben műtött szobatársnőn kívül mind nagyon lelkesek voltunk - ketten még a tervezett műtét előestéjén voltak, ketten pedig arra vártunk, kiderüljön, kell-e minket műteni. Vakbélgyanúval voltam benn egy éjszakát, és szerencsére sikerült megúsznom a műtétet, amiben érzésre nagy szerepe volt annak is, hogy alvás mellett, közben - de legfőképp helyett - egész éjszaka hatalmas jegeket cserélgettem a hasamon. Aztán három napig otthon ugyanez, és a pánik, hogy de mi van, ha rosszabb lesz, elvégre figyelmeztettek rá, hogy az is megeshet, és akkor azonnal vissza a kórházba.

A Margit kórház egyébként meglepően korrekt volt (utolsó kórházi élményem a magyar közegészségügyből a János kórház; talán elég annyi, hogy huszonhárom év távlatából is rémálmaim vannak róla), az orvosok végtelenül lelkiismeretesek voltak és a nővérek is nagyon kedvesek, bár a tűkkel valamiért hadilábon álltak (még mindig fáj mindkét csuklóm - nem is tudom, miért onnan vettek vért, általában jól bírom az ilyesmit, de most kicsordult a könnyem, amikor belement valami idegbe). Tényleg le a kalappal előttük. Biztos az is segített, hogy gyönyörű, napfényes ősz volt, nem túl hideg, nem túl meleg, és ez mindenkibe öntött egy kis lelket, de azért az számított a legtöbbet, hogy végig emberszámba vettek, kedvesek voltak, türelmesek és megértőek.

Azért ezzel együtt nem szeretnék visszamenni.

Vasárnap volt az első nap, hogy el mertem hagyni a lakást, és rögtön sétáltam egyet a napfényes erdőben, majd megnéztem a Dűnét. Lassú volt, hosszú, és zseniális. Egy héttel előtte megnéztem Az utolsó párbajt, lassú volt, hosszú, és gyenge... és így, a Dűne után visszatekintve csak még gyengébb. 

Mostanra kezdem azt érezni, hogy talán tényleg megúsztam, bár továbbra sem nagyon merek mást enni, mint főtt krumplit, rizst és háztartási kekszet. Legalább annyi előnye van, hogy nem költök sokat ételre, ennek örömére hülyeségeket veszek magamnak, például Starbucks termoszbögrét, ami kétszer annyiba kerül, mint egy Butlers termosz, ami kétszer annyiba kerül, mint egy rendes termosz, nem is értem, igazából nincs is szükségem termoszra, a hideg teát is szeretem... arról nem is beszélve, hogy van másik Starbucks termoszbögrém is, és van nem Starbucks termoszbögrém is, és oké, hogy azok nem irizáló zöld pikkelyesek, de akkor is. Tulajdonképp könyvespolcokat akartam rendelni, de abban sem vagyok biztos, hogy azokra szükségem lenne.