Elveszel egy bögrét, és leülsz az egyik kempingszékre. Meg mertél volna rá esküdni, hogy mindent bepakoltatok a sátorba, mielőtt elindultatok előző este Ricsesék koncertjére, de ki tudja, lehet, hogy Peugeot már kirendezkedett kora reggel, csak nem ébredtél fel rá, vagy te hoztál ki mindent még éjjel zuhanyozás után… előtt… közben… furcsább dolgok is történtek már egy fesztiválon.
A favágóellenes tea meglehetősen hatékony, örülsz is, hogy nincs rajtad a kockás flanelinged, mert biztos leolvadt volna rólad, és az erdőirtási terveid is elpárologtak. Persze ez azért is lehet, mert harmincöt fok van, és mert amúgy sem volt még fejsze a kezedben élete… ööö… volt éjjel egy pont, amikor egy viking fejszével pózoltál? Basszus. Volt éjjel egy pont, amikor egy viking fejszével pózoltál. Persze feltehetően azt sem favágásra tervezték, hanem az ellenfél koponyájának minél hatékonyabb meglékelésére, és a puszta gondolatra fojtogatni kezdi a torkodat a bestiális death metal hörgés, ami az ilyen pózok mellé jár.
Inkább csak krákogsz egyet.
– Fáj a torkod? Kérsz egy kis mézet? – érdeklődik a hippilány. Hegyes kis orra van, széles szája, és szürkéskék szeméről a jeges tenger jut eszedbe, ami ebben a hőségben kifejezetten üdítő. Halványsárga haja két görbe fonatban lóg a vállán, és először nem is tudod, mi olyan furcsa benne, aztán rájössz, kipirult arcában úgy világít a szemöldöke, mintha tejszínnel rajzolta volna föl. Mindig meglep, ha egy nő természetes szőke.
Krákogsz még egyet, és intesz, hogy nem. Már csak azért sem, mert egészen biztos vagy benne, hogy nem hoztatok mézet – igaz, teáskannára sem emlékszel.
– Csirke vagyok.
– Efemer.
Ez egy név?, gondolkozol el rajta, de igyekszel nem mutatni a meglepetésedet. Elvégre mit értesz te az idegen nevekhez, és amúgy téged sem Csirkének anyakönyveztek! Efemer. Hát akkor így hívják.
Hümmögsz egyet. Lennének kérdéseid, de kicsit félsz tőle, hogy már hallottad rájuk a választ, csak elmosta a turbonukleáris rénszarvaspálinka.
Szerencsére épp elfogy a tea, amikor éktelen csörömpölést hallasz a sátorból, máskülönben biztos leöntötted volna magad. Vekkercsörgés – ezt is hoztunk? …igaz, a teáskészlet után már meg sem lep – aztán csattanások és káromkodás. Oké, ezek szerint Tominak mégis sikerült megtalálnia a hálózsákot, legalább annyira, hogy a lábára csomózza, és most ne tudjon felkelni. Pár pillanattal később barátod kizuhan a sátorból, és rémülten rád néz.
– Nina! – kiáltja. Körbenézel.
– Még nem érkezett meg – nyugtatgatod. Tomika hevesen gesztikulálva próbálja kifejezni magát.
– Hát mert! – néz rád. Nem érted. – Hát mert nem tudja, hova vertük a sátrat, mert nem oda, ahová tavaly, és megbeszéltük, hogy tizenegyre kimegyünk elé a bejárathoz!
– Ó. – Aggódva nézel az órádra, mert Nina nem szokta jó néven venni, ha a bolondját járatják vele. Öt perc múlva tizenegy.
– De hát te húztad fel a vekkert, hogy semmiképp se aludjunk el! – kalimpál Tomi. Újabb dolog, amire nem emlékszel, és megfogadod, hogy zölden világító italokat sem iszol soha többé. Felpattansz.
– Oké, akkor húzzunk!
– De át kell öltöznöm! – visít Tomi. Végigméred, és arra gondolsz, hogy tulajdonképp fesztiválkompatibilis ez az enyhén foltos, nagyon gyűrött póló is, de legfeljebb az utolsó két nap.
– Jól van, én kimegyek Nináért, te szedd össze magad, meg egy kicsit a sátrat is!
Efemer kérdően néz rád, de csak a vállad fölött kiabálsz vissza neki.
– Megyek és hozom egy barátunkat! Adj Tominak favágóteát!
Kész szerencse, hogy ilyenkor nem csak ti szoktatok még másnaposan fetrengeni, de mindenki más is, és az amúgy zsúfolt utacskák, ösvények most szinte üresek. Majdnem kivered valaki kezéből a halványfehér rántottával teli műanyag tányért – te jó ég, reggelizni is kéne, de nem ott, ahol ezt kutyulták – kis híján hanyatt esel egy kólás palackon – igazán taposhatnák laposabbra – de tizenegy óra négy perckor a bejáratnál vagy. Nina a hátizsákján ül, és egy vadidegen sráccal vihorászik.
– Helló Csirke! – néz fel rád, amikor meglát, és integet, de fel sem kel, és a vihorászást sem hagyja abba. Álmaidban nem egészen így képzelted ezt a jelenetet. A térdedre támaszkodva próbálod kifújni magad.
– Bocs a késésért – zihálod.
– Semmi baj – veti oda, és egészen biztos vagy benne, hogy nagyon, nagyon nagy baj van. Nina felkel, és felsegíti a srácot.
– Akkor a koncert után a Borozóban – mondja mosolyogva. Összepuszilkodnak, és az idegen integetve elhátrál. Kicsit értetlenül és nagyon dühösen nézel utána. Csak négy percet késtél! Ez még fesztiválon kívül is semmiség!
Nem ajánlod fel, hogy viszed a hátizsákját, Nina alighanem letépné a fejedet, ha ilyen idétlenségekkel nyaggatnád.
– Ez ki volt? – Végül csak nem bírod tovább. Nina megvonja a vállát.
– Nem tudom, most találkoztam vele, de elég jó arcnak tűnik!
Magadban morogsz: a fickó a legkevésbé sem tűnt jó arcnak, rettentő nyálas képe volt, és önelégült vigyora.
– Na és milyen a palazzo? – veti fel Nina. Onnan ismeritek, hogy egyik nyáron együtt járt intenzív olaszra Peugeot-val, de ennek ellenére idegesít, amikor ilyen könnyedén átveszi a barátodtól a sznob hülyeségeit. Különösen, hogy nincsenek túl jó híreid a palota kapcsán.
– Majd meglátod.
Nem fejted ki bővebben, mert egyelőre az sem világos neked, Efemer csak reggeli teát főzni ugrott át, de nagyon gyanús, hogy valamilyen elrendezésben ő is hozzátok költözött. Ha nem új Peugeot barátnője, akkor mindenképp nagyon kínos lesz a dolog, mert csak te tudsz annyira angolul, hogy meghívhattad. Épp csak miért tettél volna ilyet?
De ha nem veletek lakik, akkor miért a ti asztalotoknál, a ti holmitokkal, és nektek főz teát?
Láthatóan Nina sincs beszédes kedvében, úgyhogy szótlanul ballagtok tovább. Hamar megérkeztek a sátorhoz – legnagyobb meglepetésedre egyszer sem tévedsz el közben – és döbbenten állsz meg a látvány előtt.
Az asztal mellett sorban, mint valami iskolai kiránduláson, ott ül Tomi, Asu és Asa. Mindegyikük előtt egy gőzölgő bögre, de az asztalra oda van készítve egy palack gyöngyözően hideg ásványvíz, néhány gyönyörűen deres sörösdoboz, és pár szétszaggatott papírzacskón egy halom péksütemény. Túrós táska, kakaós csiga, kifli, két óriásperec. Efemer épp egy újabb adag teát tesz fel a kempingfőzőre, és amikor meglát titeket, elmosolyodik.
– Kértek reggelit?
Nina egy pillanatra döbbenten áll, aztán ledobja a táskáját.
– Ez kicsoda? – kérdezi a többiektől. Szándékosan rá se néz Efemerre.
– Efemer? – int a levegőbe Asu.
– Eff, emm, err? – kérdez vissza Nina, mintha azt próbálná kideríteni, ez vajon miféle mozaiknév lehet. Elkerekedik a szemed. Ez az eshetőség eszedbe sem jutott. A hippilány előrelép, és kezet nyújt Ninának. Nina kicsit undorodó mosollyal viszonozza a gesztust. – Nina. Te hogy kerülsz ide? Peogeot máris becsajozott?
Fmr értetlenül néz egyikőtökről a másikra, aztán megrázza a fejét.
– Bocs, nem értem – jelenti ki angolul. Nina elkeseredetten felnyög. Régebben ő volt a legjobb angolos a társaságban, de mióta te egy stoptáblával egyszerre a fejedbe verted az egész nyelvet, nem hajlandó megszólalni sem.
– Azt kérdezi, hogy Peugeot barátnője vagy-e? – fordítod, mert tulajdonképp te is kíváncsi lennél a válaszra. Fmr értetlenül ráncolja a homlokát.
– Peugeot? – kérdezi, aztán felderül az arca. – Ja, a srác, akié a sátor, említettétek már! Nem, nem került még elő, de vigyáztam a holmijára, szóval remélem, nem lesz dühös. Reggeli?
Mondanád, hogy elment az étvágyad a hirtelen fordulattól, de nem lenne igaz, úgyhogy csak megvonod a vállad, leülsz, és felmarkolsz egy kakaóscsigát, és felpattintasz egy gyógysört. Pár kérdés, és kiderül, hogy Fmr Alexék haverja. Jobban mondva Alexék énekesnője, de itt levált a fiúkról, mert holnapután este jön egy norvég banda, akiknek szintén énekel, és majd velük megy tovább, és majd Prágában érik be az Íshrafnt, de a turnémenedzser elszúrt valamit, és nem szerzett neki szállást, és amikor ott állt éjjel háromkor a csomagjaival, te lovagiasan felajánlottad neki, hogy alhat nálatok.
– Mondtad, hogy a palackozóban az egész bandának van hely, ha kell – magyaráz Tomi tele szájjal.
– Palackozó?
– Hát ahogy Peugeot hívja a sátrat. Szóval akkor hazajöttünk, és Peugeot nem volt itthon, szóval mondtad Fmrnek, hogy alhat ott, és tökre úgy néztél ki, mint aki tudja, miről beszél, és tök gáz, hogy nem emlékszel semmire.
Pislogsz párat, aztán megrázod a fejed.
– Oké, tényleg nem emlékszem semmire. De hát akkor sem dobhatjuk ki.
– Ja, persze – bólogat Tomi. – Nem dobhatjuk ki. De Peugeot irtó pipa lesz, amikor visszajön, hogy egy idegen alszik a sátrában. Tiszta népmese, ki ivott evett a gyrosomból, ki ivott a sörikémből, ki alszik a sátracskámban?
Nagyot sóhajtasz, és megdörzsölöd a homlokod.
– Hát azért ha Nina és ő is a mi szobánkban alszanak, akkor rohadt szűkösen leszünk.
– A ti szobátokban? – vág közbe Nina. – Mi az, hogy a ti szobátokban?
– Peugeot közölte tegnap, hogy csajozni akar, és az egyik szoba csak az övé.
– Hát a frászokat – Nina nagyon határozott, és kicsit örülsz, hogy ezt a meccset ő fogja lejátszani Peugeot-val, eredménytől függetlenül. – Pláne, ha ez a… teaszüttyögtető is itt marad. Lesz egy fiúszoba meg egy lányszoba, aztán kész. Ha Peugeot-nak nem tetszik, hozhat még egy sátort.
- Jól van, ez így tökéletes, ahogy van… Amúgy sem alhatnál kettesben Ninával (pillanatnyilag abban sem vagy biztos, hogy tényleg ezt akarta volna, és nem csak nagyon félreértettél dolgokat), akkor legalább férjen el mindenki! Fmrnek is biztos kényelmesebb lesz egy másik lánnyal laknia, mint egy másik lánnyal és még két fiúval. Ráadásul ki tudja, lehet, hogy ha a két lány kettesben marad, Nina is elkezd megint angolul beszélni? Mindenki csak nyerne ezzel a leosztással. Ráadásul az egészet valaki más játssza le Peugeot-val, ha előkerül. Szerencsére Ninától még ő is tart, úgyhogy hátradőlhetsz (ne, minkább ne tedd, a padon nincs támla), ez a probléma megoldva.
- Oké, de azért ez mégis csak Peugeot sátra, és milyen dolog már, hogy kitúrjátok a saját szobájából, csak azért, mert te atomrészegen meghívtál valakit! Arról nem is beszélve, hogy Nina így aztán végképp elérhetetlen távolságba kerül, míg ha mindannyian egy szűkös sátorrészben lesztek, akkor egy ponton kénytelen lesz hozzádbújva aludni, ez elkerülhetetlen és sorsszerű. Ráadásul nem kell Peugeot-val sem összeveszned az egész miatt, és az nagyon jó lenne ám, mert Peugeot egy aljas rohadék, és még a hozzád hasonló, péncélozott lelkű fémharcosok lelkébe is páros lábbal bele tud taposni.
