Végtelen ideje akarok írni, csak mostanában korlátozott számú mondat van a fejemben, és azokat egy novellába kéne épp becsatornáznom, netán tesztesetekbe és emailekbe. Elég sok helyre kéne letenni értelmes kis szócsomagokat, és hiába voltam két hétig szabadságon, két és fél munkanap (valójában két és fél munkaóra, mert hétfő délre már begörcsölt a nyakam és elkezdett fájni a fejem) elég volt hozzá, hogy megint teljesen szétessek.
A két hét szabadság persze jó volt, Párizsban voltam, vagy hát mellette: ettem, ittam, aludtam, cicát simogattam. Sokat esett az eső és nem volt meleg, ami a többhetes kánikula után a legcsodálatosabb időjárás, de annyit azért sütött a nap, hogy esténként tudjunk a virágokkal teli kertben borozgatni, azon a szélességi és hosszúsági fokon este még jó darabig süt a nap.
Továbbra is egyfolytában orvoshoz járok, még mindig egy nagyon elnyújtott Dr. House epizód kellős közepén érezhetem magam, mert az eredmények néha nagyon jók, és nincs itt semmi látnivaló, utána mégis van ott valami eltérés, aztán ott már nincs, de amott előjött valami más, és igazából mindegyik lehet nagyjából bármitől.
Ezen kívül a júniusban írt novellám bekerült az idei Gabo kötetbe, aminek nagyon örülök, bár kicsit meglepett, mert az alapötlet jó volt, viszont a kivitelezés nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Persze arra való a szerkesztés, előre félek is tőle - de valahogy túl leszünk azon is!
