Mindenféle éjszakai kalandjaim voltak a helyi állatvilággal, vasárnap éjjel egy denevér repült be a szobámba, és jó húsz percet körözött kétségbeesetten, mire kitalált valahogy az ablakon. Én is eléggé kétségbe voltam esve, mert a szobámban azért vannak olyan zugok, ahova ha bemászik, vagy épp ott végez kényszerleszállást, nem biztos, hogy ki tud szabadulni, és nem szerettem volna halott denevéreket teszem azt, a dupla ruhásszekrény mögött. A kis buta egy ponton például bemászott a pikniktakaró zsákjába, és akkor fel is másztam a szekrény tetejére, hogy kirázzam onnan, mert egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy képes lesz belőle kitolatni. Egyfolytában a plafon alatt körözött szegénykém, de a szoba és az erkély között alacsonyabban van sajnos az ablak, és nyilván hiába mondtam neki, hogy "lejjebb, jaj, lejjebb, menj lejjebb", nem ért magyarul. Sajnos csak dolgok tetejére szállt le, így az sem volt megoldás, hogy ráborítok egy törölközőt, és abba bugyolálva tessékelem ki. Egy ponton, amikor épp a szekrény tetejére pakolt cipősdobozon kapaszkodott, láttam a pofiját is, hát hihetetlenül aranyos jószág, ezerszer cukibb a plüssdenevéremnél is, nagyon édes!!! De az ő érdekében remélem, hogy nem látogat meg gyakrabban.
Aztán másnap éjjel, amikor lefeküdtem, eloltottam a lámpát, és már a párnát igazgattam a fejem alatt, valami zajt hallottam. Elég zajos helyen lakom, úgyhogy először arra gondoltam, valamelyik szomszéd nyeszteti a fűtéscsövet, de aztán gyanús lett, hogy nem, ez az én lakásomból jön. Zaj. Mi a fene? Tegnap mégsem jutott ki a denevér, de úgy megsérült, hogy csak most tér magához? Egy ideig csak hallgatóztam, aztán már a zajból elég jól be lehetett tájolni, hol lehet a szörnyeteg, szóval felmásztam az asztalon lévő polc tetejére, és leemeltem egy emlékbe eltett sörösdobozt, és ebben a pillanatban berregve felrepült... egy tenyérnyi molylepke! Komolyan, majdnem akkora volt, mint előző nap a denevér. Csak molylepke. És mióta több ételmoly-inváziót is el kellett takarítanom, a molylepkékkel eleve igen kényes viszonyom van (jut eszembe, pont valamelyik növényem és a sörösdoboz között lapult, most meg is fogom nézni, nem petézett-e a levelek alá, mert nem kellenek nekem ilyen öklömnyi hernyók az életembe), szóval nem voltam túl lelkes.
Újabb húsz perces kergetőzés vette a kezdetét, ezúttal sötétben, mert arra rájöttem, hogy amíg benn ég a lámpa, nem fog távozni. A végén a növendék oltmoly (feltehetően folyófű szender) felült a nyitott ablak tetejére, és onnan semmi hadonászással és kotorászással nem tudtam lezavarni. Már ott tartottam, hogy akkor legalább lefényképezem, milyen ronda állat jött be látogatóba - na, elég volt rávillantanom az elemlámpa fényét, és rögtön lependerült az ablakról, és szerencsére ezúttal sikerül kifelé esnie. Öröm és boldogság, az ablakot azonnal be is zártam, mielőtt bejönne még valaki.
Kicsit féltem, kedd este mi látogat meg, keselyű, sárkány, vagy dementor, de mivel elég hideg volt ahhoz, hogy becsukjam az ablakot, végül sikerült megúsznom az állat-hajkurászós esti tornát.
