Szóval a hunowrimo discord szerveren (is) van egy minden hónapban más által vezényelt szöveges kalandjáték, amolyan korlátozott lapozgatós könyv-féleség, a jelentkező írja a maga kis történetét, és időnként megszavaztatja az olvasóit, hogy merre tovább. Én a júniust vállaltam el, ami részben hiba volt, mert a GABO novellapályázat határideje is akkorra esett, és bár sikerült végül valahogy határidőre befejeznem azt az írást, utána tíz napig nem nagyon álltak össze a gondolataim. Részben persze nem volt hiba, amúgy is fáradékony vagyok fejben, összevissza csúsztam a beígért folytatásokkal, az alapkonfliktus egy ponton teljesen eltűnt, és fontos elemek nem kerültek soha napvilágra, valamint az olvasói igények kielégítésére az egész sokkal romantikusabb fordulatot vett a tervezettnél. De ennek ellenére nagyon élveztem írni, már csak azért is, mert évek óta nem voltam jó fesztiválon jó társasággal, és az 1997-2008 közti Szigetre már akkor sem mehetek ki soha többet, ha valami csoda folytán jövőre valaki szervezne egy fesztivált az összes kedvenc együttesemmel, és ott lenne akarna minden régi tettestársam. (A nyakam, a térdem és a derekam már nem bírná. A májamról nem is beszélve.)
Siófok a Hajógyárin
Tomi még az utolsó cöveket próbálja betaposni az augusztus végére teljesen kiszikkadt földbe, de Peugeot már elszisszentett egy sört, és épp a tengerész ízű szeszesital kupakját csavarja le. Fogalmad sincs róla, hogyan csempészte be ezt a rengeteg piát, bár amekkora fémesen csörgő málha ez a családi sátor volt, az sem lepett volna meg, ha sörfőzdét lehet építeni belőle. Ennyi erővel persze hozhattatok volna valami tisztességes italt is, de sajnos Tomikára bíztátok a vásárlást, ő pedig hajlamos az igénytelenségre.
– Azért kérsz? – nyújtja feléd Peugeot az üveget.
– Persze – kapod ki a kezéből, és belekortyolsz. A nevével ellentétben nem csatakos hónaljszőr íze van, ahogy azt Asu tippelte, mielőtt először kipróbáltátok, de rumot legfeljebb aromában tartalmaz. Ki vagy tikkadva: három és fél órát álltatok sorban, mire bejutottatok a fesztivál területére, és a nyolcszemélyes, kétszobás sátorszörnyeteg fele végig a te hátadon lógott. Mert ki az erős gyerek, hát Csirke az erős gyerek. Aztán végigcaplattatok a fél szigeten, mintha vándortúrán lettetek volna, Tomi egy ponton rá is gyújtott valami cserkésznótára, és mindenkinek jobb lett volna, ha egy cigit szed elő. Kár volt leszoknia a dohányzásról. Aztán még sátorhelyet kellett keresnetek, egy triplát a palazzónak, egy szimplát Asunak, aki mindenféle privát szféráról magyarázott, mintha lenne olyan egy fesztiválon; aztán fel kellett verni a nagy sátrat; aztán végre jöhetett a sör.
– Na, isten-isten! – csattintjátok össze a féndobozokat. Balról színpadias sikolyt hallotok, ami azt jelenti, Asu is megérkezett, és úgy tesz, mintha sátáni lelkét egy egyszerű koccintás is megperzselné.
– Van rajta nejlon csipke – morog Tomi, és vállig a deszkás nadrág mély zsebébe túr. Arra fogadott, hogy negyven fokban, fesztiválra még A Sötétség Ura is valami észszerű öltözéket választ. Egy sima, fekete pólóért csak nem vonják be a gótigazolványát!, de persze veszített: Asu kovbojcsizmában, fekete bőrnadrágban, műanyag zsabós ingben pompázik. A haját frissen festhette a nagy alkalomra, mert a füle és a halántéka itt-ott még fekete, de legalább a bokáig érő bőrkabátról lemondott.
– Azért kérsz sört? – kiált oda neki Peugeot, és roppant csalódott arcot vág az igenleges válaszra. Asu ledobja a cuccát a befoglalt sátorhelyre, és odaslattyog hozzátok. Lekezeztek, aztán felbontja a sörét.
– Ördög-ördög – koccintotok vele is, és mintha csak erre vártak volna, a közeli színpadnál elkezdik bömböltetni a zenét.
Elfogynak az első sörök és a kétdekás tengerész.
– Kannibálok vagyunk! Szörnyetegek! – kiabálja Asu, majd a perzselő napról hablatyol valamit, a kietlen óceánról, és a hánykolódó mentőcsónakról.
– Ne hintázz a kempingszéken, ha nem bírod – jegyzi meg Peugeot, Tomi pedig a túlolvasott hülyékről morog valamit, mintha Asu a Moby Dickből szedte volna a tengeri zombikat, nem egy alámondásos horrorfilmből. Asu fejére dobsz egy baseball sapkát a napszúrás ellen, mire ketten kezdenek el visítani. A Sötétség Ura, hogy homokszín vászon érte éjholló fürtjeit, és Peugeot, hogy ide figyelj, Csirke, ha összefogja az Adidast az a trágyalé hajfestéke, te veszel nekem újat, jól van?
– Sziasztok, fiúk! – sustorog bele a civakodásba egy rekedtes alt, és mind odakapjátok a fejeteket.
– Asu, megjött a sminkesed! – jelenti be Tomika, mire Asu olyan sértetten pattan fel a kempingszékből, hogy az felborul.
– A csajom, jól van? A csajom!
– A Sötétség Asszonya, tudom – hajolsz meg udvariasan Asa felé, aki értetlenül néz.
– Alexandra vagyok, de már ezerszer találkoztunk, tényleg nem emlékszel rám, Csipke? Helló, Pezsgő!
Felsóhajtasz. Asának sajnos nem csak a lelke sötét: hiába betűztétek el neki százszor, miért hívjátok Asának, ilyenkor mindig azt hiszi, nem ismertétek meg. Eleinte biztos voltál benne, csak bosszúból rontja el ő is a neveteket, de Asu felvilágosított róla, hogy nem. Ha nem talál kellően pozőrnek egy szót, bármikor átszabja, nehogy olyan méltatlan dolgokat kelljen kiejteni ólomrúzsos ajkain, mint Csirke, vagy Peugeot.
– Na, Pezsi, adjál még egy sört – sóhajt fel Tomi, akit Asa szokás szerint kihagyott a köszönésből, mert még mindig nem találta ki, miféle éteri csodára cserélhetné le a nevét.
– Tessék, Megnevezhetetlen, – kotorászik Peugeot a földre dobált hátizsákok között –, de ez volt az utolsó, innentől mindenki a saját kontójára iszik! – Feláll, és Asára néz. – Ez tényleg hozott egy abroncsos szoknyát?
A kérdés jogos, mert a lány hátán egy gyanúsan kör alakú, lapos csomag fityeg – Asu régivágású úriembersége a zsabós ingig terjed, odáig nem, hogy felmálházott barátnőjének segítsen – de amikor szétbontja, a viktoriánus ruhaköltemény helyett aprócska sátor csavarodik ki belőle.
– Zöld, – fordulsz oda Asuhoz számonkérően. – És csipke sincs rajta!
Asu nemes egyszerűséggel kiveszi a kezedből a söröd, és felhajtja.
– Nekem mondod? Próbáltam befesteni. Aztán vennem kellett egy újat.
A második sör után elérkezettnek látjátok az időt, hogy berendezzétek új otthonotokat, a sátrak királyi palotáját, a kétszobás vászonszörnyet. Tomi elvonul az egyik szobába, Peugeot a másikba, te pedig tanácstalanul állsz, mert az eredeti terv az volt, hogy ők ketten alszanak együtt, te meg majd Ninával, akit másnap reggelre vártok, és akivel még nem jöttetek össze, de mindenki tudja, hogy ez csak idő kérdése. Csalódottságodnak hangot is adsz.
– Hé!
– Igen? – kérdez vissza Peugeot.
– Nem az volt, hogy te alszol Tomival?
– Az volt? – dugja ki a fejét a félig lecipzározott ajtón Tomi.
– Felejtsd el! – kiabál Peugeot. – Csajozni akarok! Ez egy nyolcszemélyes batár, elfértek hárman az egyik felében, nem? De. Ugye. Örüljetek, hogy nem egy olyan zsebsátorban kell aludnotok, mint Asuéknak!
Morogsz valamit, aztán behurcolkodsz Tomi szobájába. Peugeot-nak igaza van, jobb olyan sátorban aludni, ahová nem csak laposkúszásban fér be az ember, de szinte érzed, ahogy füstbe mennek szép reményeid, és ez határozottan nem dob fel. Mire elrendezed a polifoamod, kitekered rá a hálózsákot, és odadobsz egy pulóvert a párna helyére, már egészen komolyan felhergeled magad.
Peugeot már a sátor előtt áll, amikor kiérsz. Átöltözött: a homokszín baseball sapka kicentizett lazasággal van hátracsapva félhosszú barna haján, a térd alá érő, bő nadrág árnyalatra igazodik a sapkához, a fekete hosszúujjú épp annyira szűk, hogy kiemelje a vállát. Komolyan gondolta, hogy csajozni akar.
– Azért nem erről volt szó – morogsz oda neki, mire megvonja a vállát.
– Haver. A tervek változnak. Tegnapelőtt összefutottam egy évfolyamtársnőmmel és a barátnőivel, és arra jutottam, hogy nem gyászolhatok örökké.
– Három hete szakítottatok!
– Ezt mondom én is! Megyek a Bahiához, Jucusék ott várnak hétkor.
- Kifejted, hogy egy hároméves kapcsolat végén nem egészséges ilyen rövid gyászmunka után máris belevetnie magát az ismerkedésbe (különösképp, hogy ez a te párkapcsolati kilátásaidra is negatív hatással van), és amúgy is, legutóbb még azt mondta, csalánkiütést kap a tarisznyás altertől.
- Megjegyzed, hogy az exe is tuti ott lesz az új pasijával – sokkal jobban járna, ha inkább a metálsátorba menne veletek, héttől valami Sepultura utánzat tolja, és még egy sörre is meghívod. Ott is lehet persze ismerkedni, de Peugeot-nak nem szoktak bejönni az Ossian pólós valkűrök, a többi lányt pedig általában elriasztja, ahogy a társaságotok a harmadik sör után viselkedik.
- Jól van, ha menni akar, hadd menjen, nem állhatsz az igaz szerelem útjába… és talán sikerül olyan lányt összeszednie, akinek van saját sátra.
