A nagyon jó, amire úgy vágytam a múlt héten, végül az lett, hogy az üzemorvoshoz menet ellopták a villamoson a telefonomat, a tokjában a bankkártyámmal (igen, tudom, minek tettem oda... de képzelhetitek, milyen jó vérnyomást mértek nekem utána!). Szerencsére mindent sikerült nagyon gyorsan letiltatni, elintézni, új SIM kártyát szerezni a tartalék telefonomba, még mielőtt a tolvajoknak akár egy doboz cigit sikerült venniük, de jócskán rátett az ijedtségre, hogy mindez este 6 körül történt, és nem tudtam, a kijárási tilalomhoz szabott zárási időkkel meg fogom-e tudni oldani a helyzetet. Sikerült, szerencsére sikerült, de nagyon durva volt, és persze erősen gyászolom a telefont is.
Az okosóra beválni tűnik, mióta megvan, sokkal többet mozgok, és az elmúlt három héten például minden áldott nap gyalogoltam legalább 5 kilométert - már csak meg kéne tartanom ezt a szokást, bár az az igazság, hogy mostanra kezdem nagyon megunni a környékbeli utcákat. Minden sokkal jobb, amikor süt a nap, vagy legalább csak világos van, de egyrészt leginkább munkaidő után, sötétben van időm bármire, másrészt az a bő két hét szürkeség, ami novembert nagyjából kitöltötte, teljesen tönkretett.
Túl vagyok a gyökércsúcs rezekción, végül dupla lett, mert a CT-n látszott, hogy mindkét felső egyes be van gyulladva, csak az egyik jobban, mint a másik. Ez nem lepett meg, már annak idején erről volt szó, és nem is értettem, az előző helyen végül miért csak az egyiket csinálták meg. Most megvan mind a kettő egy füst alatt, kicsit olyan érzés, mintha egy ujjvastagságnyi drótkefe lenne úgy nagyjából besimítva az ínyem és a szám közé, és annyira be van dagadva, hogy egészen Simpsons-osan eláll a felső ajkam, és nem tudom becsukni a számat. Erősen beszédhibás vagyok, és inni is elég nehézkes, de idővel csak jobb lesz. És legalább a körzeti orvos is beleegyezett, hogy akkor egész héten betegállományban legyek, ami nagy könnyedség, mert ülni ugyan tudok, de a gondolataim aránytalanul nagy részét tölti ki a kétségbeesett nyöszörgés (amúgy is, de így legalább nem baj).
A nanowrimót természetesen nem sikerült megcsinálno, de az eddigiek fényében azt hiszem, ez nem meglepó. Mindegy, azért haladtam valamennyit, sőt, többet, mint eddig egész évben összesen, és most legalább lesz majd időm festeni is... mert azt szeptember óta nem sikerült. Szerintem már azt a keveset is elfelejtettem, amit addigra sikerült megtanulnom róla. Állatos csomót viszont rengeteget csináltam, az inktobernek is az lett a fő témája (az egyszerűen megnyerhető kihívások felé mozdulok, azt hiszem), és azóta is azzal kapcsolódom ki, vannak nagyszerű új állatok is.
