Elég nyomorultul érzem magam, továbbra sem áll össze a fejemben az új projekt, már megint belobbant a fogam, a második kör antibiotikum derekán sem érzem, hogy hatna. Szerencsére az orvos azt mondta, jövő hétfőn így is, úgyis megműti, de jobb lenne, ha nem lenne közben begyulladva. Közben más orvosokhoz is mennem kéne (kilenc hónappal a laktulóz teszt után már le kéne zárni ezt a gasztroenterológus dolgot, és az autoimmun foltjaim is visszatértek), bár nagy részüket az antibiotikum szedés erősen késlelteti, mert nyilván, hát miért is haladnék bármivel. A különféle vizsgálatokra rohangálni persze végtelen mínusz munkaóra (és baromi nagy mázli, hogy meg tudom így oldani, és nem kell rá szabadságot kivennem!), amit egyszerűen nem tudok már visszatölteni, aludni akarok egy hétig zavartalanul, és úgy, hogy nem rettegek azon, épp mit felejtettem el, mivel csúszok, mi nincs kész már megint és nem is lesz kész sosem.
Most nagyon örülnék valami nagyon jónak, mert ha ez így megy tovább, akkor bánatomban gumimatracot, hálózsákot, és modulárisan bővíthető hátizsákot fogok rendelni aliexpressről, amit már csak azért sem kéne, mert soha többé életemben nem akarok sátorozni menni. Kár, hogy annyira bevésődött az a hat-nyolc év sátorral hátizsákozás, hogy a termékekről még mindig nem tudok leakadni, pedig nem, nem, soha. Vetett ágy és fűtött-hűtött szoba, gurulós bőrönd, így is elég későn nőttem ki abból, hogy csiga legyek.
